Kiktől is lopott Niedermüller?

„A híressé/hírhedtté vált Damjanich utca 4. alatt díszelgő, csodálatosan felújított épületet megpillantva, azt hiszem, mindenki felkapta a fejét. Bevallom férfiasan, még én is megdöbbentem, hogy ilyen csodákra, teljesítményre képes egy DK-s polgármester, aki amúgy se városvezető nem akart lenni, se a keresztény heteró férfiakat nem szívleli.

Mentségemre szóljon, hogy épp tettem-vettem, korán volt - vagy késő -, csak fél szemmel pislantottam a televízióra, és az őszinte döbbenetem megakadályozta, hogy logikusan gondolkozzam, mindössze egy gyönyörű állapotúra varázsolt épületet láttam.

Mint az később kiderült, Niedermüllernek semmi köze nem volt a felújításhoz, ő csak az elkótyavetyélés részét hozta a történetbe, a ház kiváló állapota az előző városvezetés műve, amelyet amúgy zeneiskolának szánt.

Az egész épület így, ebből a célból lett felújítva, kisebb és nagyobb hangszigetelt termek váltják egymást, és persze szemernyi kétségünk sincs afelől, hogy egy hosszúra nyúlt napvégi közös dobolás, vad, borgőzös stadionozás és diktatúrázás során jól fog jönni a fideszes pénzből megteremtett zajcsillapítás, azonban titkon, otthon a négy fal között, vagy illegális kocsmázások alatt, mondjuk, a negyedik kézműves sör legurítása után még a rettenthetetlen és hihetetlen igazságérzettel megáldott színészforradalmárok is kimondják majd, vagy inkább egymás közt, halkan elsuttogják, hogy nagyon nem frankó, hogy 600 zeneiskolást fosztottak meg a méltó tanulás lehetőségétől.

Merthogy ez történt.”