Heródes-gyerekkórház

„A béke-Nobel-díjat sokan megkapták, Henry Kissingertől Andrej Szaharovig, Teréz anyától a dalai lámáig, Mihail Gorbacsovtól Lech Walesáig. Hogy utóbb Jimmy Carter, Barack Obama és az Európai Unió (!) is, még hagyján – végtére is ez még csak a degenerálódás lassú, de annál látványosabb fölerősödését mutatja: különben is, miért pont e díj odaítélése különbözne az általános elhülyülés és elposványosodás – a valódi reputáció, az igazi elismerés végletes és végzetes korrumpálódása, eltorzulása és tönkremenetele – folyamatától? Csakhogy BLM (antifa)-ügyben a helyzet, ha lehet, még ennél is rosszabb. Nemcsak undorító és lehangolóan ostoba, nem csupán szánalmas és szinte abszurd módon képtelen, de vérforraló-vérlázító módra felháborító, elvetemültségében gyalázatos, gonoszul számító mivoltában kifejezetten büntetésre, visszacsapásra ingerlő is.

Joggal kérdezhetjük: mi jöhet még ezután? Ha a fehér embertársait elképesztő arrogáns, primitív barbársággal megalázó, végtelenül erőszakos, romboló, pusztító, hányingert keltő »ideológiát« terjesztő »mozgalom« Szaharov, Teréz anya, Walesa vagy akár Gorbacsov örökébe léphet, ennek hihetetlen abszurditását három Mrozek, tíz Beckett meg öt Ionesco tálentuma sem képes felülmúlni. (Pozsonyi Ádám barátomnak is igencsak fel kéne kötnie a felkötnivalót.)

Persze nincs új a nap alatt. Sztálinnal a kortárs világ legnagyobbjai bratyiztak, nemcsak Churchill és Roosevelt, hanem olyan írók is, mint például Henri Barbusse, André Malraux és H. G. Wells. A négyelemis Elena Ceausescu (»a világhírű vegyész«) elismert, nagy nyugati egyetemek díszdoktora lehetett, a tömeggyilkos Tito éppúgy különféle rangos kitüntetéseket kaphatott, mint Mao vagy éppen a hazája fővárosába idegen tankon érkező Kádár.

Az ember az egyetlen állat, amely el tud pirulni – van is oka rá, mondta Mark Twain.”