Ezért jó a gyermeknek, ha szülei házasok

„Annyi minden lehet szeretni egy jó esküvőben. Az óriási tortát, a pazar díszítést, na és persze azt, ahogy a menyasszony és a vőlegény könnyes szemekkel tesznek esküt egymásnak. Az életben kevés olyan pillanat van, ami ennél gyönyörűbb. 

A házasság szépsége azonban túlmutat az esküvő napján. Az erős házasságok az élet minden területét javítják, legyen szó pénzügyekről, érzelmekről, vagy nevelésről. Ez a házasok mellett a születendő gyermekekre is érvényes.

Az idő múlása ezt egyáltalán nem változtatta meg. A házasság hetének ünneplése közben el kellene gondolkodnunk azon, milyen fontos is a házasság szerepe az egészséges társadalom megteremtésében – és mik a következményei, ha erről elfeledkezünk.

Nem minden házasembernek vannak gyermekei, de minden gyermeknek vannak szülei. Számos módon hatással van a gyerekre az, ha szülei házasságban élnek.

Az Egyesült Államokban a házas szülők gyermekeinek kevesebb mint 11 százaléka él a létminimumszint alatt. Más családi felépítésben ez az arány 19 és 50 százalék között mozog. Sajnálatos módon az amerikai gyerekek többsége az utóbbi csoporthoz tartozik. Azok, akiknek szülei házasok, jobban teljesítenek az iskolában, jobb jegyeket szereznek, és nagyobb valószínűséggel fejezik be a főiskolát.

A házasságkötés nélkül együtt élő párok gyermekei várhatóan nagyobb arányban fognak élni drogokkal, többször kerülnek börtönbe, és nagyobb mértékben jellemző rájuk a szexuális kicsapongás. A Heritage Foundation becslése szerint a válások és házasságon kívüli gyermekvállalások évi 110 millió dolláros kárt okoznak az adófizetőknek. Mint Ryan T. Anderson is megfigyelte, »a házasság azt a célt szolgálja, amit a korlátozott kormányzat nem tud. Teszi mindezt úgy, hogy nem tolakodó, mindemellett pedig költséghatékonyabb a házasságból kiábrándult kultúra maradványainak feltakarításánál.«

A házasság intézménye az Egyesült Államokban hatvan éve folyamatosan hanyatlik. Habár az olyan szekuláris liberálisok, mint a Vox-ot alapító Matthew Yglesias szerint ez nem probléma, ez az érvelés figyelmen kívül hagyja a gyermek szükségleteit.

Minden gyermek megérdemli, hogy szülei házasok legyenek, akik szeretik őt, és egymás iránt is elkötelezettek. A gyermek fegyelmezettségének és erkölcsi értékeinek kialakításában a szülők szerepe nélkülözhetetlen. Ezeket az előnyöket az adatok alapján a házasságban élő szülők tudják legjobban biztosítani a gyermekeknek.

Ugyanakkor gyermekek milliói számára nem fontos a statisztika. Számukra ez mély érzelmi sebekről szól, amelyek gyakran egész életen át kísérik őket. Stephanie Martinez például így élte át szülőanyja második válását:

»Emlékszem, a karjaimban fogtam a három fiatalabb testvéremet (akik akkor hét, öt és háromévesek voltak), és sírtak, amiért Apa nem jött. Mindig késett. Néha órákat, de volt, hogy el sem jött. Újra meg újra megszegte a szavát. Sosem éreztem azt, hogy a szüleim szerettek volna, vagy törődtek volna velem. Nehezemre esik az is, hogy magammal törődjek. Ittam, buliztam, kábítószert fogyasztottam, lógtam iskolából. Tizenhat évesen költöztem el, és egy ideig a kocsimban éltem. A fájdalmat és a haragot gyógyszerekkel próbáltam tompítani.«

Számtalan gyereknek van olyan szívszorító története, mint Martineznek. Szinte mindenkinek van olyan közeli barátja vagy családtagja, akinek gyermeke házasságon kívül született, vagy ő maga váláson ment keresztül. Ők mind sérültek, akik az elhagyatottság, megbánás, vagy szégyen érzéseivel kell, hogy küzdjenek.

Ahogy az életpárti mozgalom elárasztja szeretetével az abortuszon átesett nőket, úgy kell a házasságpárti mozgalom szeretetével elárasztania azokat, akik ilyen-olyan okból kifolyólag nem tudták megadni gyermeküknek az ideális családi struktúrát. Semmi ellentmondás nincs abban, hogy az élet és a házasság szentségében hiszünk, és kimutatjuk szeretetünket szüleink felé, még ha maguk hibáztak is. A feltétel nélküli szeretet mindenkinek segít elérni célját.

A szekuláris liberalizmus a »szabadság« jegyében hirdeti az abortuszt, és hanyagolja el a házasságot. De a tudomány és a kutatások szerint ez a »szabadság« csak fájdalommal és üres ígéretekkel jár.

A legbölcsebb, amit a keresztény-konzervatívok tehetnek, hogy erre a hamis szabadságra valódi szeretettel reagálnak. Ez egy olyan szeretet, ami megvédi azok jogait, akik a legvédtelenebbek köztünk: a gyermekekéit. Egy olyan szeretetről beszélünk, ami családtagokként öleli magához mindazokat, akik a házasság hanyatlásának áldozatai. Ez a szeretet példamutató, amely arra ösztönöz bennünket, hogy úgy szeressük házastársunkat, ahogy Krisztus is szerette saját házastársát, az egyházat.

Nem az a cél, hogy vitával győzzük meg az embereket a házasságról. A házasság iránti vágy már az emberi szívben él, mert Isten oda teremtette. Egyszerűen csak dicsérni és támogatni kell a házasság intézményét. Ha erre az egyszerű tényre hívjuk fel az emberek figyelmét, azzal visszafordíthatjuk a házasság hanyatlását, és újraépíthetjük azt a társadalmat, ahol a szeretet ott van minden háztartásban.”