Magyarországon is lebukott két polgármester – sajátságos, vagy nagyon is természetes módon mindkettő baloldali volt –, akik viszont csak hímeztek-hámoztak, lebukásuk után sokféle gondolat megfordult a fejükben, kivéve a lemondást.
A gyöngyösi polgármester, Hiesz György a jogosulatlan előnyszerzésnek például egy igen tipikusnak mondható módszerét választotta. A szocialista oltásmutyit. A bulinak négy szereplője akadt: maga a polgármester és a felesége, a »bűnsegéd« háziorvos – aki szintén ősbolsevik káder –, no meg a háziorvos felesége, a gyöngyösi önkormányzati cég ügyvezetője is kért a maradék vakcinából, ha már épp arra járt.
Mindahányan a Kádár-rendszer elvtárs urai és elvtárs asszonyai ők, akiket a történelem itt felejtett. Kivált vidéken. És ha már a történelem ily kegyes volt hozzájuk, itt felejtette a protekciónak azt a változatát is, amelyet leánykori nevén szocialista összeköttetésnek hívtak. És ez a hagyomány pontosan úgy szökken szárba harminc évvel a rendszerváltoztatás után is, ahogyan virágkorában, a gulyáskommunizmus, a legvidámabb barakk idején szokott volt.”