Megjelent a cancel culture fogalma (cancel: vmit, pl. egy programot eltörölni, lemondani). Ezzel gyakorlatilag az lett kimondva, hogy az egész nyugati civilizáció mehet a darálóba, s immár nem alkalmas arra, hogy az egyén számára identitásának kimondására azonosulási pontot nyújtson. Ez a teljes önmegsemmisítés programja, a múlt totális eltörlésének fázisa, amely a legvégső alapokat kérdőjelezi meg. Dőlhetnek a szobrok, tombolhat a politikai korrektség, a nyugati kultúra szótára mehet a máglyára.
Nincs semmi sem immár, amivel azonosulni lehet. Pontosabban, maradt a semmi. Az egészben az az ördögi, hogy míg a »múltat végképp eltörölni« marxista jelszava antikapitalista hátterű, addig ezt a mai cancel culture-t a világ kapitalista urai vezetik. Lássuk be, ez azért tényleg új, amennyire megmosolyogtató, annyira félelmetes: bigtech cégek, világméretű óriásvállalatok a forradalmi osztag élén. Semmi kétség, a cél a régi identitáskeretek, a vallás, a nemzet, a család teljes felszámolása, a tulajdonságok nélküli ember (Musil) megteremtése. S mindez megspékelve valamiféle émelyítően inkvizítori moralizmussal. El kell mondjam, mint olyan ember, aki református keresztyén magyarként határozza meg önmagát, fenyegetve érzem magamat. A tét ugyanis: lét vagy nem lét.”