Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
Az Egyesült Királyságban lassan minden bűncselekménynek számít, ami sért valakit, köztük leginkább az új védett kasztokat – de hová vezet ez? Szemlénk Michael Brendan Dougherty National Review-ban megjelent cikkéből: szerinte míg régen az arisztokraták és uralkodók voltak sérthetetlenek, ma viszont az áldozati csoportok kaphatják meg ezt a jogot.
Nemrégiben körbejárta az internetet az angliai Merseyside rendőrségének bejegyzése, amiben a hatóság munkatársai egy rendőrautó tetejére szerelt óriáskivetítő mellett állnak. A kivetítőn az LGBT-közösség szivárványos zászlója látszik, rajta a felirattal:
A merseyside-i rendőrség szerint minden olyan bűncselekmény gyűlöletbűncselekmény, ami a szexmunkások, a nemi identitás, a testi fogyatékosság, rassz, etnikum, nemzetiség, vallás vagy hit ellen irányul.
A bejegyzés elég nagy felháborodást keltett világszerte, és többek között az amerikai konzervatív National Review szerzőjét, Michael Brendan Doughertyt is megihlette.
Minden sértés bűncselekmény?
Dougherty szerint ez a furcsa rendőrségi közösségvállalás jól példázza, milyen furcsa időket is élünk mostanában. A rendőrök persze csak bátorítani szerették volna, hogy az emberek jelentsék az általuk elszenvedett gyűlöletbűncselekményeket, de a publicista szerint egyáltalán nem biztos, hogy az angoloknak szükségük van ilyesféle bátorításra.
Felidézi: Angliában és Walesben 2020-ban 8 százalékkal több gyűlöletbűncselekményt jelentettek, mint egy évvel korábban, összesen több mint 105 ezret. 2014-ben ez a szám még a negyvenezret sem érte el. Az Egyesült Királyságban a gyűlölet mint indíték súlyosbíthatja is a büntetési tételt – a statisztikák az ügyek több mint háromnegyedében ez így is történt.
A publicista szerint a brit rendőrség rendszeresen igyekszik elmosni az egyszerű sértések és a valódi bűncselekmények közötti választóvonalat, más országok, mint például Németország vagy az Egyesült Államok pedig még szigorúbban veszik az ilyesmit. Dougherty úgy látja:
Történelmi távlatban az arisztokraták és uralkodók voltak sérthetetlenek, a mostani kultúrában pedig az áldozati csoportok kaphatják majd meg ezt a jogot. „Nincs közös liturgia, amiben mindannyian áldozatok és elkövetők lehetünk, ehelyett szociológiai és politikai elméletek alkotják meg az örök elnyomók és elnyomottak csoportjait” – írja Dougherty.
A szerző szerint ez a fejlődés azt bizonyítja, hogy
amik olyan helyeken jönnek létre, ahol nincs közös nemzeti identitása az embereknek.
Ezeken a helyeken a jog eszközével igyekeznek tiszteletet mutatni és elválasztani egymástól az egyes társadalmi csoportokat. Aki megszegi ezeket a szabályokat, visszatér a polgárháborúhoz – érvel Dougherty. A szerző elképzelni sem tud olyan identitást a saját maga számára, ami alapján kijelenthetné, hogy a kollégái semmibe veszik, de egy tengerentúli bírónak ezt talán el sem lehetne magyarázni.
De vajon egészséges-e egy ilyen világ? – teszi fel a kérdést Dougherty. Szerinte nem. Szerinte
és ez egy olyan börtön, ahonnan sem jog, sem kormány nem mentheti ki az embert.
És a merseyside-i sztori vége? A rendőrség a felháborodáshullám óta részben bocsánatot kért a plakátért, amit jószándékúnak neveztek, bár helyesbítettek, hogy azért tényleg nem minden sértés bűncselekmény.
A nyitóképen: rendőrtisztek a londoni Pride felvonuláson, 2019-ben. Fotó: WIKTOR SZYMANOWICZ / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP