Az álmok nyelve

„A magyarok románellenes »mesterkedései« közismertek, ezt az evidenciát még az sem képes kikezdeni, hogy csak egészen ritkán van valóság­alapja az egésznek. Főleg politikai kampányidőszakban szoktak felbukkanni idegborzoló történetek, a voksolás után aztán rendre elalszik a történet, míg valamilyen különleges hívószó újra életre nem hívja. Néha csak úgy, az ismétlés kedvéért.

Nagyjából hasonló módon kapcsolják fel a piros lámpát a Romániában eszközölt sportcélú beruházások, az utánpótlás-nevelést célzó finanszírozások is. Diószegi László, a Sepsi OSK klubelnöke a megmondhatója, hányszor kellett válaszolnia meg-megismétlődő kérdésekre, amelyek igazából egyetlen dologra voltak kíváncsiak: hogyan akarják a magyarok learatni a romániai futball babérjait? Holott mindössze annyi történik, hogy az ország egyik legkorszerűbb futballarénája épül a háromszéki főváros határában, valamint az ország zűrzavaros labdarúgásában fokozatosan érvényesül egy klub átlagot meghaladó szervezettsége.

Mondhatnánk azt is, hogy mindenki menjen a dolgára, nincs itt semmi különleges látnivaló – ha a jelenség nem lépett volna szintet a közelmúltban. A romániai élvonalhoz immár egyre stabilabban csatlakozó Sepsi OSK játékosa, Tamás Nándor megjelenése verte ki a biztosítékot. A kézdivásárhelyi származású futballista a Puskás Akadémia égisze alatt működő csíkszeredai Székely Labdarúgó Akadémián nevelkedett, és miután jól nevelték, több korosztályos román válogatottnak is meghatározó tagjává serdült. Akárcsak még néhányan Csíkszeredából, ahol beértek az első vetések, az utánpótlás-nevelő központot pedig immár a válogatottak száma alapján is az ország legjobbjai között tartják számon.”