Akik nem értik Jókait

„Jókai-vita dúl a közösségi médiában, a napilapokban, de talán még az irodalomórákon is. Nem először, s bizonyára nem is utoljára. Elmondja véleményét minden botcsinálta literátus és néhány pallérozott irodalomkritikus. Mindenki talál, ha akar Jókai-hibákat, Jókai-erényeket.

A vitában azonban nemcsak az íróról beszélnek az érvelők, hanem magukról is.

Tetszik vagy nem tetszik.

Mert persze lehet bírálni Jókai munkásságát. Egyes művei kétségkívül kevéssé sikerültek, mások, még, ha nem is olyan felkapottak, nagyon izgalmasak. Több mint kétszáz kisebb-nagyobb írásában lesz ilyen is, olyan is, sőt bizonyára akad, aminek megsemmisülését még a legelszántabb Jókai-rajongók is szenvtelen közönnyel vennék tudomásul.

Nem lehet azonban a Jókai által megformált jellemeket bírálni. Nem lehet Tímár Mihály túl férfias, Baradlay Kázmér túl rideg, Kárpáthy Abellino túlontúl könnyelmű.  Semmit nem ért az irodalomból, aki azt mondja, Jókai Az arany embere nem való fiataloknak a nőalakok ábrázolása miatt. Rémületesen egyszerűen látja az irodalmi alakok regénybeli helyzetét és szerepét az, aki Jókai szemére veti, hogy olyannak ábrázolja Az arany ember egyik hősnőjét, Tímeát, mint aki nem szereti ugyan a férjét, de engedelmesen szolgálja, miközben soha nincs egy rossz szava sem;vagy akinek problémát okoz, hogy a regény másik nőalakja, Noémi szerelmes, de osztozik a férfin, sose kérdez, csak örül, nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér…

Akinek ilyen jellegű nehézséget okoz Jókai vagy bármelyik író karakterábrázolása, az valójában nem szépirodalmat akar olvasni, hanem propagandakiadványt”.