Visszaállítható-e még a halálbüntetés Magyarországon?

„Régen a kivégzéseket nagy nyilvánosság előtt hajtották végre, mondván, így hatnak az emberek sokaságára, akik látják a bűn és a büntetés közötti közvetlen kapcsolatot, és ez majd elrettenti őket a bűnözéstől. A halálbüntetést szükségesnek tartók erre az elrettentő hatásra hivatkoznak, noha ezt az összefüggést a statisztika nem támasztja alá. Számos tanulmány született arról, hogy a bűnesetek számát vagy súlyát nem befolyásolja, hogy egy adott országban van-e halálbüntetés, vagy nincs. A Coloradói Egyetem két professzora például egy 2008-as Gallup-felmérést idézett tanulmányában, amelyben a megkérdezett kriminológusok több mint 88 százaléka szerint nincs elrettentő ereje a halálbüntetésnek.

De a halálbüntetést szükségesnek tartók erkölcsi érvekre is hivatkoznak. »Miért érne többet a gyilkos élete az áldozatáénál?« – kérdezik. »Ha jogos védelemben lehet ölni, az állam miért ne ölhetne?« – teszik hozzá. Pragmatikus érvük szerint pedig egy bűnözőt életfogytig börtönben tartani nagyon költséges és veszélyes is. Az életfogytiglanra ítéltet ugyanis semmi sem tartja vissza attól, hogy a börtönben újabb és újabb bűntetteket kövessen el.

Az abolicionisták, vagyis a halálbüntetést ellenzők évszázadok óta állítják, hogy nem a büntetés súlyosságának, hanem a büntetés elkerülhetetlenségének és a gyors eljárásnak van igazán elrettentő, visszatartó hatása. Hogy ez mennyire igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint egy 18. századi londoni kivégzés: a nyilvános eseményen hatalmas tömeg szeme láttára egy zsebtolvajt akasztottak fel, és miközben a nagyérdemű szájtátva bámulta az akasztást, ügyes tolvajok kiürítették a bámészkodók zsebeit. De még ennél is meggyőzőbb érv a legsúlyosabb büntetés ellen, hogy az esetleges bírói tévedést nem lehet utólag orvosolni. Az ismert adatok szerint az Egyesült Államokban – ahol több államban ma is létezik halálbüntetés – ötven év alatt 166 kivégzettről derült ki utólag, hogy ártatlan volt. De nem kell ilyen messzire mennünk példákért. Bizonyára emlékeznek a móri mészárlásra, amikor 2002-ben nyolc embert gyilkoltak meg egy móri bankfiókban. A bűntett egyik elkövetőjeként Kaiser Edét „azonosították” és jogerősen életfogytiglani fegyházra ítélték. Öt évvel később megkerültek az igazi elkövetők, és 2009-ben Kaisert felmentették a móri tömegmészárlás vádja alól (más bűncselekmények miatt egyébként 18 évre ítélték). Gondolom, önöknek sincs kétségük afelől, hogy ha lett volna halálbüntetés Magyarországon, Kaisert – a móri ügyben ártatlanul – halálra ítélték volna.

Egy-egy brutális bűncselekményt követően újból és újból fellángol a halálbüntetésről szóló vita.”