Vérszerződés az anyafölddel?

„A Magyarságkutató Intézet pozsonyi csatát bemutató filmjéről nagyon sokan nyilatkoztak már, néhány dologról azonban mégsem esett szó. Mit is állít a film? Milyen eszközökkel? Milyen műfajban? A következőkben ezeket a kérdéseket járom körül.

Az önmeghatározás

A film első közlése az, hogy »A Magyarságkutató Intézet bemutatja«. Vagyis egy kutatóintézet tár elénk valamit – joggal várhatjuk, hogy komoly dolgot. Ennek vezetője, Horváth-Lugossy Gábor a következőképpen nyilatkozott: »A mi filmünk törekedik a cselekmények lehető leghitelesebb bemutatására.« »A fegyverek, öltözetek kilencven százaléka korhű.« Az eseményeken pedig egy narrátor kalauzol minket végig, nincsenek párbeszédek. Röviden: minden okunk megvan azt gondolni, hogy tudományosan megalapozott, ismeretterjesztő mozit láthatunk.

Valljuk be, várunk is ilyeneket. A pozsonyi csata valóban kiemelten fontos a magyar történelem szempontjából, és ha elhallgatva éppen nem is volt, kétségtelenül nem került kellően reflektorfénybe. Pedig ekkor vált bizonyossá, hogy a Kárpát-medence magyar kézben marad, és valószínűleg az is ekkor dőlt el, hogy egyáltalán a magyarság megmarad. Sokat köszönhetünk tehát a Pozsonynál küzdőknek. Megjelenítése nagy lehetőség, de egyúttal nagy felelősség is.

Tárgyak

A film megtekintése közben gyorsan elbizonytalanodunk: egy sor apróság ugyanis nem »stimmel«, ahogyan erre már számosan felhívták a figyelmet. Most csak néhány példát idézünk fel. A magyar vitézek süvegén látható fémcsúcsból mindössze kettő került elő eddig, és azok is jóval kisebbek, mint a filmben. Éppen így jóval kisebbek a tarsolyok is. A nyilak hatalmas tollazata nem férne bele az egyébként jól ábrázolt tegzekbe, és a hegyek sem hasonlítanak az eredetiekre, pedig sokezer darab került elő belőlük, tehát jól ismertek. Árpádot számszeríjjal lövik le: e fegyver a 950-es évektől jelenik meg az európai forrásokban, jóval Pozsony után. A táltosnak szkíta előképei vannak, a jurtában hun üst áll. A hölgyek ruházata sokkal inkább a 17–19. századi főúri viseletre emlékeztet, és nem áll összhangban azzal, amit a korból ismerünk. A homokórával pedig végképp nem tudunk mit kezdeni.”