Ha Trumpot „eltüntették”, akkor bármelyik egyszeri magyar konzervatív bloggert el fogják tüntetni, ne legyen kételyünk ezzel kapcsolatban. Megadja Gábor, Jeszenszky Zsolt, Ambrózy Áron és társaik már egy ideje tudnának mesélni róla, hogyan kaptak tiltásokat pusztán azért, mert léteznek. Ilyen értelemben nem rossz, hogy Trumpon példát statuálnak, mert legalább mindenkinek eloszlatja az illúzióit, arról hogy majd pont őt megkímélik. (Lásd még a hazai ballib média egyértelmű coming outját, mit is gondolnak a szólásszabadságról: ha majd kiposztolod, hogy teszem azt nem tetszik az abortusz, és letiltanak, várhatod, hogy a 444 megvédjen).
Mielőtt valaki felhördülne, hogy „az ő cégük, azt tesznek, amit akarnak”,
érdemes tisztázni, hogy ezt még a piacpártiak sem így gondolják.
A monopóliumokról Milton Friedmannak is igen rossz véleménye volt, Kapitalizmus és szabadságában úgy írta le őket, mint az egyik fő tényezőt, amely akadályozni tudja a javak önkéntes cseréjét (vagyis a szabad piac alapját). „A csereüzlet igazán akkor önkéntes, ha körülbelül azonos alternatívák léteznek. A monopólium az alternatívák hiányát feltételezi, és így korlátozza a csereüzlet gyakorlati szabadságát.” Friedman ugyan különbséget tett az állam és a magáncégek által gyakorolt monopóliumok között (nyilván az utóbbit nevezve „kisebb rossznak”), de nem sok félreérteni való van soraiban: „Ha a (...) monopólium olyan szolgáltatást érint (...) amely alapvető, és ha a monopólium erős, akkor még a magáncég monopóliumának rövid távú hatásai sem elviselhetők, és még a közszabályozás vagy közös tulajdonlás (!) is kisebb rossznak számít”.
A szabadpiac egyik fő szószólója szerint tehát ha „alapvető” a szolgáltatás, akkor még a közös tulajdonlás is jobb (kevésbé rossz), mint egy privátcég monopóliuma. Hát, ha még nem is monopóliumról, hanem kartellesedésről, ráadásul politikai alapú kartellesedésről beszélhetünk – nagy, sőt gigatőkések összefogásáról demokratikusan választott politikusok teljes elhallgatására?