Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
A Jobbik „megtisztulási” folyamatának állomásai a Gyurcsány-listáig.
„»Soha ne mondd, hogy soha« – tartja az örök érvényű fordulat, melyet viszont sokan sohasem tartanak be. Nem tartották be például a posztkommunista és liberális pártok, de a Jobbik sem az elmúlt években, hiszen oly sokszor határolódtak el vice versa – és akkor még finoman fogalmaztunk –, hogy aztán mára egymás kölcsönös és szeretetteljes ölelésébe érkezzenek meg. Persze ahogy egykoron Pelikán József sem sejthette, hogy békaemberekkel fog találkozni, úgy ők sem tudhatták, hogy egyszer majd az oly sok rideg elutasítást és alpári veszekedést – ez így utólag, a mai közösködés fényében akár családon belüli erőszaknak is tekinthető – a gyors, de határozott udvarlás, párzási tánc és ünnepélyes menyegző követi.A gyökerek
Ahhoz képest, hogy a zsidózás, egymás komcsizása, nácizása milyen hosszú ideig tartott, a megbocsátás és az eggyé válás igen gyorsan végbement. A hosszú és fordulatokban bővelkedő folyamat megértéséhez persze egy picit vissza kell mennünk az időben. A Jobbik mint jobboldali ifjúsági közösség 1999-ben bontott zászlót mozgalomként, 2003-ban alakult párttá. A MIÉP-pel közös indulás 2006-os kudarca után Vona Gábor a kifejezetten harsány, szélsőséges, az antiszemitizmusra, de kiváltképp a cigányellenességre rájátszó irányba vitte el a kommunikációt és a cselekvést. Mindez, valamint az akkor kormányzó szocialista–szabad demokrata kormányzattal történő kérlelhetetlen(nek tűnő) szembenállás repítette a Jobbikot először 2009-ben az Európai Parlamentbe, majd 2010-ben az Országgyűlésbe. A párt akkori krédója Gyurcsány Ferenc puszta létezésének a tagadására épült, a hivatalos honlapon ma is hirdetett alapító nyilatkozatuk szerint „elsődleges feladatuk a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból.”