Politikai szexepilem a szerepazonosság

„Ön az egyik legismertebb és egyben legmegosztóbb magyar politikai közszereplő. Több mint 30 éves pályafutása alatt sok mindent tett azért, hogy valamilyen véleménye mindenkinek legyen önről. Deutsch Tamás számára mi a legjobb és a legkevésbé hízelgő, ami eszébe jut saját magáról?

Szorgalmas és nagy munkabírású vagyok. A tanulásban és a munkában mindig ez volt rám a jellemző, de a sportban, ahol talán nem is volt meg bennem a kiemelkedő eredményhez szükséges tehetség, nem voltam kellően szorgalmas. Atletizáltam, voltak egész jó korosztályos eredményeim is, de nem voltam egy szinten még a korosztályom legjobbjaival sem. Az volt a vágyam, hogy egyszer sportolóként lehessek olimpiai résztvevő, de aztán hamar kiderült, hogy ez elérhetetlen álom számomra. A jó tulajdonságaim közé sorolnám még, hogy gondoskodó és rendszerető vagyok, lehet rám számítani a házimunkában is. És jó a humorom, amit apánktól örököltem. Öcsémnek és nekem is pusztító humorunk van, szokták is mondani, hogy ez ilyen tipikus zsidó szokás: mindig, minden helyzetben mindenből is viccet tudunk csinálni.

A rossz tulajdonságaim egyike szerintem, hogy sokkal többször vagyok türelmetlenebb másokkal, ahhoz képest, mint amennyire szeretnék. Érdekes módon minél közelebb áll valaki hozzám, annál inkább esélye van arra, hogy ezt érzékelje. Alapvetően egy jámbor, szerethető alak vagyok, akinek az esze a helyén van, de hát az a helyzet, hogy aki közszereplő, annak azzal is számolnia kell, hogy a róla kialakult kép sokszor egész más, mint a valódi énje.

Van egy olyan imázsa is, amely a legtöbb ember számára két klasszikus toposzt idéz. Deutsch Tamás a szívtipró, és a bódító szerek bűvöletében élő Deutsch Tamás. Előbbi elég alaposan dokumentáltatott: a harmadik házasságában él, párjáról a napokban derült ki, hogy az ön saját klubbjánál, az MTK-nál az év edzője lett. Utóbbi kliséről pedig ismert, hogy bírósági döntés marasztalta el az önt drogosnak nevező egykori nyiltan drogozó képviselőtársát. Egy videóbeszélgetésben az Indexnek két éve fél mondattal azt mondta: „Rettegtem a kábítószertől, ennek is megvan a története”… Ha érdekes, elmondja nekünk?

Jó tizenöt esztendeje éppen egy másik Index interjúban meséltem már el ezt a gyermekkori élményhez kötödő történetet, szóval nem tudom, mennyire érdekes még: kisiskolások voltunk, amikor a televízióban egy NSZK bűnügyi filmet vetítettek éppen, amiben egy fiatal lánynak kábítószert kevertek az italába, hogy magatehetetlenül rabolhassák el. A filmben a szer hatását a lány szempontjából úgy mutatták meg, hogy homályos, teljesen elmosódott képkockák jelentek meg, a lány szeme előtt az egész világ imbolygott, émelygett, hányt, rettenetesen rosszul volt szerencsétlen. Rólam tudni kell, hogy én egész egyszerűen kisgyerekkorom óta pánikszerűen rettegek a hányingertől és a hányástól, mint mások például a fogorvostól. A mai napig akár több napig tartó világvége köszönt rám, ha egyszer-egyszer elcsapom a hasam.  Látva a filmben a lány szenvedését a kábítószer miatt, a dolog egy életre eldöntötte bennem, hogy én a rosszulléttől való félelmemben még csak ki sem fogom próbálni.

Ami a sármőr-imázsomat illeti: mindig is szerelmes típus voltam. És talán van ennek egy csibészes, szerethető része is, nem tudom pontosan. Ha létezik ilyen egyáltalán, akkor az lehet a politikai szexepilem, hogy bármilyen megítélés tárgyát is képezte személyem, mindig szerepazonosan jelentem meg a nyilvánosság előtt.

Én sosem úgy éltem az életemet, hogy azt méricskéltem, hogyan lehet a személyes életemben a nyilvánosság előtt jól eladható, népszerű döntéseket hozni, hanem úgy döntöttem, amit helyesnek gondoltam és természetes módon vállaltam is minden döntésem következményét. Ha egyszer majd nagy öregként tanácsot tudok adni a pályatársaimnak, akkor mindenképpen az lesz az első, hogy próbálj mindig önazonos maradni!

...

Eddigi válaszadásának lendületes ritmusából arra következtetni, sikerült pihennie az elmúlt ünnepi hetekben. Volt alkalma arra is, hogy kiheverje a brüsszeli jogfosztottságát?

Hosszú álmatlan éjszakák és több súlyos önvizsgálat után valahogy azért csak összekaptam magam… Komolyra fordítva a szót, ez az egész történet tipikusan egy olyan szituáció volt, amikor az ellenem indított hadjárat kapcsán már jóelőre látni lehetett, hogy a folyamatnak győztese nem, kizárólag vesztesei lesznek.

Hogy látja, mi is a tétje ennek az egész ügynek a saját politikai karrierje és a Fidesz szempontjából?

Hogy mi a tétje? Barátaink és ellenfeleink is láthatták, hogy ütésálló politikusok vagyunk. Másrészt a velünk szemben évek óta mantrázott vádaskodások kapcsán valójában a Néppárt jövője, az európai együttműködés hogyanja, és valahol Európa jövője a valódi kérdés.”