Miért beszélünk 2021-ben a holokauszt felelőseiről?

„A nemzet áldozatiságát túlhangsúlyozó értelmezés ellehetetleníti az éleslátást, akárcsak az állam közreműködésével alávetettek, jogfosztottak, üldözöttek elnyomásának elismerését és a velük való szolidaritást. E radikális nacionalista válaszok – Magyarországon éppúgy, ahogy a világ számos táján – ahhoz is hozzájárulnak, hogy az elnyomó, igazságtalan rezsimek képesek legyenek magukat kritikán felül helyezni.

A magyar közelmúltat e jobboldali platformon állók ezért nem is próbálják érdemben vizsgálni, annak sokkal inkább ideologikus emlékezetpolitikai felhasználásával próbálkoznak. Eközben arra törekszenek, hogy a kritikus és önreflexív munkák elősegítésére képes szektorok autonómiáját visszaszorítsák, sőt felszámolják. E megfontolás áll egyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia vagy az olyan kutatóintézetek függetlensége elleni támadások mögött, mint az 1956-os Intézet vagy a Politikatörténeti Intézet.

Közismert, hogy a személyes és a nemzeti emlékezet is hajlamos torzítani. A velünk szemben elkövetett, akár kisebb sértéseket is gyakran mélyebben őrzi, mint az általunk elkövetett, akár komolyabb bűnök szégyenteljes emlékezetét. Ha azonban embertársainkkal és a világ népeivel az egyenlőség elvére épülő viszonyokat szeretnénk kialakítani, akkor épp e torzítások korrekciójára kell törekednünk.”