„Az egyik leggyakoribb kérdés, mely aggályként, sőt, támadásként merül fel az ellenzéki együttműködéssel szemben, hogy mennyire lenne kormányzóképes egy ennyire sokféle pártot felvonultató kormány, egyáltalán lennének-e érdemi, kézzel fogható programpontok, melyek valódi tartalommal töltik meg a mindenki számára jól hangzó »demokrácia«, »jogállam« és »európai értékek« fogalmait. Mondani ugyan valóban sok mindent lehet, de itt és most fontosnak tartom leszögezni, hogy konzervatív, keresztényszociális alapon politizáló emberként többek között azért látom a garanciát arra, hogy azok az ellenzéki pártok, melyek most egy asztal mellett ülnek, nem csak üres szólamokként hangoztatják ezeket az értékeket, mert tapasztalom, hogy a közösen lefektetett minimumok mentén jelenleg is zajló programalkotás egyik sarkalatos pontja a választási rendszer teljes körű reformja.
Ennek keretében pártom, a néppárti Jobbik kezdeményezésére napirenden van a közvetlen államfőválasztásról szóló javaslat is, melynek kapcsán úgy gondolom, érdemes reflektálni egyfelől a jelenlegi közjogi helyzetre, másfelől pedig arra, hogy miért lenne jó, ha sok más európai államhoz hasonlóan Magyarországon is közvetlenül a választópolgárok szavaznának a köztársasági elnök személyéről.
Kezdjük tehát a jelenlegi helyzettel, röviden: a mostani egyfordulós, erős győzteskompenzációval működő választási rendszer a kétpólusú politikai versenynek kedvez, melynek végén az egyik fél számára szinte garantált a kétharmad – vagyis a győztes nagyon győz, a vesztes pedig nagyon veszít. Az így kialakuló parlamenti arányok garantálják, hogy a jelenleg az Országgyűlés által – tehát közvetett képviselet útján – választott államfő személye a nagy eséllyel kétharmadot szerző kormánypárt(ok)nak kedvez.”