Joe Bidennel az Obama-adminisztráció tér vissza

„Érezhető megkönnyebbülés suhant végig a legtöbb európai uniós tagállam fővárosában, sőt az uniós intézmények dolgozószobáiban is, amikor világossá vált, hogy Donald Trump egy mandátumnyi idő után leköszön az Amerikai Egyesült Államok elnöki tisztségéből, és helyét a demokrata Joe Biden veszi át. Nem a megújulásnak szólt ez a megkönnyebbülés, hiszen senki sem gondolhatja komolyan a megújulást, amikor egy hetvenkilencedik életévében járó politikus veszi át az államfői pozíciót egy nála négy évvel fiatalabbtól. Éppen ellenkezőleg: aki örült, annak öröme annak szólt, hogy az élet visszatér a normális kerékvágásba. Azaz 

Négy év kitérő után – remélik – az amerikai politika, és ezen belül is az Európai Unióhoz fűződő viszony ismét a régi, a második világháború utáni időszakban megszokott lesz.

Vajon megalapozott-e ez a vágy? Tényleg arról van csupán szó, hogy Donald Trump szétrombolt egy amúgy optimális együttműködést, és Biden, valamint a demokraták érkezésével minden helyére zökken? Azok számára, akik nem akarják végigolvasni ezt a cikket: szerintem nem. Szerintem az Amerikai Egyesült Államok kapcsolata az Európai Unióhoz nem lesz ismét olyan, mint a huszadik század második felében és az ezredfordulón volt. Az Európai Unió ugyanis mára több területen is jelentősen leértékelődött az amerikaiak számára. Léteznek még az együttműködésnek olyan dimenziói, amelyek továbbra is stratégiai jelentőségűek, azonban ezek száma a korábbi időszakhoz képest csökkent, és rövid távon nem is várható javulás ezen a téren. Ebből adódóan az USA-EU kapcsolatok lazulása nem Trumppal kezdődött, és míg igaz, hogy a most leköszönő elnök sok szempontból  gyorsította a folyamatot, megítélésem szerint 

Nincs visszatérés az idillbe.”