Ellenzéki lózungok, hat pontban

Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárának írása

Tanulságos példája és egyben összefoglalója a párhuzamos valóságnak az egy listára tömörülő baloldali pártok által nemrég meghirdetett, a „kormányzás alapelveit” tartalmazó hat pont. Egyúttal a múltból kiindulva bizonyítékul szolgál arra is, mi történne velünk, ha ezek a pártok hatalomra jutnának.

Kezdjük az elsővel, az „önmagával békében élő nemzet” teóriájával, és a parlamentben magából kikelve trágárkodó Jakab Péter Jobbik-elnök kommentárjával, miszerint megteremtik a társadalmi békét, betemetik az árkokat és újra egyesítik a nemzetet. Mindezt annak a pártnak az első embere mondja, amelynek politikája pár éve még bakancsok trappolásától volt hangos, amely odaállt a Magyar Gárda mellé, amely nyíltan antiszemita és rasszista volt.

Emlékeznek még Vona Gábor akkori elnökre? Ő mostanában már csak „cukiskodik”, cicákat simogat a közösségi médiában, illetve néha a horoszkóp-rovatokat megszégyenítő sekélyességű gondolatait osztja meg ezeken a platformokon. Lehet, hogy hamarosan Jakab Péter is irányt és pályát vált, és hasonlóan folytatja, mint elődje. Egyelőre azonban annak a pártnak a vezetőjeként akar társadalmi békét, amelynek egyik jelenlegi EP-képviselője listázta volna a zsidó származású országgyűlési képviselőket.

De persze nem csak a Jobbik múltjára érdemes visszatekinteni, hanem arra a megint a baloldal élére álló Gyurcsány Ferencre is, aki azon kívül, hogy 2006 őszén ártatlan tüntetőkre lövetett, lovasrohammal vert szét békés demonstrációt, kormányával együtt nézte végig tétlenül a romák elleni gyilkosságsorozatot, sőt még politikai tőkét is akart kovácsolni belőle. Ha a baloldalnak ezt jelenti az árkok betemetése, a nemzet egyesítése, akkor sötét jövő előtt állunk.

Ugyanez a Gyurcsány Ferenc akar „demokratikus jogállamot”, aki saját bevallása szerint hazudott az egész országnak, meghamisította a költségvetés számait vagy aki például 2008-ban az ÁVH-s időket idéző kormányhatározatot hozott azzal a céllal, hogy lehallgassák az önkormányzati képviselőket. A Gyurcsány által egy nyájba terelt baloldalnál az is beleférne demokratikus jogállamba, hogy kétharmados többség hiányában is módosítanák a sarkalatos törvényeket, sőt, az alaptörvényt is.

A szocialisták múltjából tudjuk azt is, mit jelent „a jövőbe tekintő kormányzás”: napról napra való túlélést, „trükkök százait” alkalmazva, hitelfelvételt, adóemeléseket, továbbá az állam, az önkormányzatok, a cégek és végül a lakosság teljes eladósodását.

Ugyanezt gondolhatjuk a „gondoskodó társadalmukról”, emlékezve például Bokros Lajos ténykedésére, a 13. havi bér és nyugdíj elvételére vagy a szuperbruttóra. A baloldal gondoskodó társadalmában példátlan mértékben szakadtak le társadalmi rétegek, százezrek kerültek devizahitel-csapdába.

„A szolidáris, igazságos Magyarországukról” is lehetnek vízióink. Náluk ez azt jelenti, hogy az igazság nevében adót emelnek és nem azt, hogy egy munkaalapú társadalomban mindenkinek biztosítják a biztos megélhetést. Az ő szolidáris Magyarországuk egy alamizsna alapú társadalmat jelent, ahol az embereknek nincsen lehetőségük teljesíteni, ahol az eredmények és a sikerek nem az egyének hibája, hanem a megfelelő keretek hiánya miatt maradnak el.

Utolsó pontjukban „hazafias kormányt, európai Magyarországot” akarnak. Mindezt úgy, hogy évek óta folyamatosan Brüsszeltől, Washingtontól várják, sőt követelik hazánk megregulázását. Hazafiasságukban belekényszerítenének minket minden olyan rossz kompromisszumba, amelyben engednünk kellene a nemzetközi tőkének, beleértve Soros Györgyöt. Engednünk kéne továbbá olyan nemzetközi ideológiáknak, mint például a zavaros genderelmélet. Azok hirdetnek hazafiasságot, akik kampányoltak a határon túli magyarok ellen. Semmit sem változtak: továbbra is elárulják őket, amikor csak lehetőségük adódik rá, Gyurcsánytól a Momentumig, amely szlovák és román politikai erőket támogat a magyar pártok helyett.

Ha pedig európai Magyarországon azt értik, hogy hazánk az általuk álmodott „európai egyesült államok” egyik tartománya lesz, akkor talán az összes közül ez a legborzasztóbb terv. Mert ez azt jelentené, hogy a globalizmus európai ága bedarálná az anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat. Ránkzúdítanák a migránsok százezreit, odalenne a biztonságunk, olyanokkal kellene együtt élnünk, akikkel nem akarunk, mindennapossá válna a terrorfenyegetettség.

Végül ebben a baloldali párhuzamos valóságban érdemes kitérni a válságkezelésre is, vagyis arra, hogyan kezelt egy globális gazdasági válságot a baloldal 2008-ban, és hogyan kezeli a pandémia okozta krízist a polgári kormány most. Akkor a recesszió nyomán emberek százezrei veszítették el munkájukat Magyarországon, emelkedtek az adók az emberek adósságokban úsztak. Ezzel ellentétben jobboldali kormány munkahelymegőrző támogatásokat biztosít, tovább bővíti a családtámogatási rendszert, növeli a béreket az ápolóktól a pedagógusokig. A példátlan járvány ellenére működik az ország – ráadásul nem is akárhogyan. Magyarország jobb teljesítményt nyújt, mint több olyan európai tagállam, amely egyébként nálunk jelentősen gazdagabb.

A baloldal láthatóan balekoknak nézi a magyar embereket, akikről azt hiszik, ugyanúgy megszédítheti őket Gyurcsány Ferenc, mint 2006 előtt. Érdemes ezért mindenkinek a saját tapasztalataiból kiindulva mérlegelnie, kitől mit várhat. Mit kapott a most is csak hamis lózungokra építő baloldaltól és mit a jelenlegi kormánytól. A legjobb recept most is az, ha a józan eszünkre hallgatunk.