Az alapító atyák értékeinek mindegyikét mellőzik a mai szélsőséges, erőszakos liberálisok.
„Innen már nehéz felállni. A szívem és a lelkem vérzik. Az 1970-es években kerültem ki az Egyesült Államokba fiatal kamaszként, és reméltem álmaim kiteljesedését és valamilyen reményt a kommunista világ ellensúlyozására. Egy olyan országba érkeztem 1974-ben emigránsként (nem migránsként) rokonokhoz Connecticut államba, amely nagyban hasonlított az akkori Európához.
Negyvenhat év után most azonban nem az eredeti Amerikát, hanem egy globális habarékországot, morális káoszt és lecsúszott gazdasági teljesítményt látok magam mögött a horizontra visszatekintve, ahogy fokozatosan visszahúzódok a Balaton északi partjára. Amerika mára egy szétesett ország, amely egy hamis, imperialista-balliberális diktatúrának adott teret határain belül, amit már a Megváltó sem tud megújítani vagy megmenteni. A The End felirat a hollywoodi filmek végén, amit oly sokszor láttunk megjelenni a mozivásznon, ezúttal zord valóságba torkollik.
Ashli Elizabeth Babbitt a neve a mártírhalált halt patrióta hölgynek, akinek január 6-i meggyilkolása miatt mostantól hiteltelen minden amerikai demokráciát védő és magyarázó halandzsa. Ugyanis nincs már valódi amerikai demokrácia. És nincs remény sem. Most jön a bosszú, a munkahelyi kirúgások, mi több, a bebörtönzések sorozata. A demokrata vezetők bosszúért lihegnek. Nancy Pelosi másodszor is vádiratot nyújt be az elnök ellen: Donald Trumpot annyira gyűlölik, hogy még elnöksége utolsó napjaiban se kerülheti el az újabb vádeljárást a kongresszusban”.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A németek már rémeket látnak.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A munkahelyi készségek jelentősége folyamatosan nő a munkaerőpiac átalakulásával.
Vitézy Dávid tagad.
