A végeken

„Eddig volt egy szelete az önkormányzati világnak, ahol egészen minimális beleszólása volt a központi kormánynak a dolgok menetébe. A harminc éves önkormányzatisággal egyidős falugondnok hálózatot a civil világ termelte ki magából, az országban tizenegy egyesület segítette szakmai tanácsokkal a vidék mindeneseit, egy részük összeállította és megtanította velük a legfontosabb ismereteket is, EGYÜTT-működött a civil világ a települések és az ország vezetőivel, hivatalaikkal. De most vége.

A Fidesz-kormányban feltűnt valakinek, hogy ez a kör a civileké, akiknek mindegy, hogy a falu élére ókeresztényt vagy vörös bárót választottak, ugyanazt gondolják vidékfejlesztésről, szociális gondoskodásról, idősellátásról, emberségről. Meg autonómiáról, közösségről és demokráciáról is. Nem lesz ez így jó, nem maradhat egy ilyen független csökevény a végeken, amikor már az egyetemek is térdet hajtanak, a falugondnokokat még mindig civilek okítják, ez tarthatatlan – karácsony előtt született is szép kétharmados törvény, hogy januártól a megyei önkormányzatok szervezik a tanfolyamokat.

Az egész egy biztonsági játszma: meg kell szerezni ezt is, államosítani kell, nehogy a vad civil mentalitás győzedelmeskedjen a magyar települések felében. Meg is tették, államosították a hálózatot, azt hiszik, az övék ez a kétezer ember is, akinek a sorsa, bére az államtól – értsd a Fidesztől – függ. S ettől már pontosan tudják, amikor Olga néni dohogva adja át nekik a városban kiváltandó recepteket, le kell csillapítani és el kell mondani neki: lehet, hogy nincs nála fűtés és a villanyt is csak félórára kapcsolhatja fel, de ez a kormány a világon a legjobb, nem lehet nem megszavazni 2022-ben. Még szerencse, hogy a valódi beszélgetéseket nem hallják sem a választókerületi elnökök, sem a pártközpont kampányfőnökei. A végek a civileké.”