Tovább bonyolódik a „rejtélyes” szír repülőgép ügye
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Bauer Miklós ÁVH-alezredes születésének századik évfordulóján már szinte minden elhangzott.
„Fia, Bauer Tamás minapi szerecsenmosdatására sokan reagáltak. Írtak indulatos sorokat, mások higgadtan elemeztek, akad, akik fejcsóválva vette tudomásul a kommunista gyilkos mentegetését. Bauer oldalán is megszólaltak néhányan, elmondták, miért van igaza, miért lehet büszke a papájára, a kedves szakemberre, akit nyilván teljesen félreismertek a fasiszta magyarok.
Elolvastam sok okos szöveget, ugyanannyi becstelen ostobaságot, de arról, hogy Bauer Miklós lelke hol tanyázik, a fiáé pedig hova tart, tudtommal még senki írt.
Test és a lélek a halálunk után talán külön utakra lép. Az előbbi elenyészik, az utóbbi azonban a tér-idő kontinuitásból kilépve megszabadul a kötöttségektől és halhatatlan lévén új formát keres magának. Talán, írom, és nem véletlenül. Hiszen nagyon sokan hiszik azt is, hogy sejtek, atomok, szerves és szervetlen részecskék a puszta véletlen folytán csak úgy összeállnak, elrendeződnek mondjuk egy Bauer Miklóssá, aztán amikor vége az életnek, mindenestül felbomlanak, megszűnnek.
Valaha magam sem tudtam, a végső, legfontosabb kérdésre milyen választ adjak. A természet megfigyelése segített a válasz megtalálásában. A világot, benne minden szereplőjével, emberrel, állattal, növénnyel, elemeivel, mint a víz, a levegő, tűz és a szél bizonyosan teremtették. Kristálytiszta logika alapján, kölcsönhatásokkal, ok-okozati viszonyokkal és törvényszerűségekkel létezik minden, ami körülvesz bennünket, benne magunk is. Létünk nem puszta véletlen műve. Születésünk és halálunk célrendszere azonban rejtve marad előttünk, egész életünkben érezzük a korlátainkat – ez pedig alázatra tanít. Annak biztos tudatára, hogy vendégek vagyunk itt. Nem akartuk, nem kértük és nem választottuk az életet, hanem ajándékba kaptuk.”