A könnyű győzelmek mindig értéktelenebbek

„Sokszor elhangzik, hogy a magyar kormány kommunikációján szükséges javítani.

Nem értek egyet ezekkel a bírálatokkal. Sokszor idéztem már kedvenc Seneca mondásomat: »Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.« Én alapvetően egy abszolút pozitív életszemléletű pali vagyok, ezért ezt úgy fogalmaztam át: minden szél jó valamire, ha tudod, hol van a kikötő.

Ez a fajta nyomás – a közösségi média részéről is – jót tehet a kormányunknak, mert a  támogatóinkat felébreszti, aktívabbá  teszi, és meggyőződésem, hogy ez sokat fog jelenteni a miniszterelnök hívei számára. Lehetséges, hogy a hírek terjedését megpróbálják majd központilag akadályozni, le fognak törölni néhány véleményvezért a jobboldalról – a minap a Twitter például Kovács Zoltán követői közül kétszázat törölt, mindenfajta indoklás nélkül. De mindenre létezik megfelelő válasz, közösségbe kell szerveződni, és azt a fajta jó minőségű kormányzást, amelyet ezidáig csináltunk, a megfelelő módon tolmácsolni kell az embereknek úgy, hogy minden megválaszolásra kerüljön számukra.  

Persze, mindig van valami trükk, amire nehéz felkészülni, amire nem számítunk, mert ezek a gigantikus informatikai cégek már csak ilyenek. Nem adják fel. Mondok egy példát: a 2018-as választások napjára egy nagy hirdetési felületet vettünk a Facebookon, amihez megadtuk a konkrét időpontot is, hogy mettől meddig szeretnénk hirdetni. A Facebook be is indította a hirdetést, de kaliforniai idő szerint. Persze, értjük mi a viccet, de ezt a fajtát nem szeretjük. A »csínytevésük« ellenére a választást megnyertük kétharmaddal, de mindeközben megtanultuk, hogy – többek között – az időzónát is el kell nekik magyarázni. Egyszóval fel kell készülni mindenre, de ez intellektuálisan is egy nagy kihívás, egy szép feladat.

Sporthasonlattal élve olyan érzése van az embernek, mintha nem ugyanazokkal a feltételekkel lépnénk pályára. Más a költségvetés, a játékosállomány, kis csapat áll szemben a nagyokkal, de mégis ki kell dolgozni a nyerő taktikát ellenük. 

Tréfásan azt mondanám, hogy egyenlő pályák, egyenlő esélyek, de ők kerékpárral mennek. (Ha már sport-párhuzam: ki gondolta volna, hogy a Bajnokok Ligájában fog játszani a Ferencváros? Minden előzetes várakozás  ennek ellenkezőjét  sugallta...) Kell, hogy legyen út, és ez a fajta kihívás engem nagyon inspirál. Egy nagy meccs kellős közepén tartunk, amely egyáltalán nem lefutott még. Abban biztosak lehetünk, az ellenfél mindent be fog vetni velünk szemben, pedig az elmúlt tíz évben, ha nem is hibátlan, de piszok jó kormányzást csináltunk végig. A miniszterelnök azzal a hittel és meggyőződéssel vágott bele, hogy Magyarország legjobb kormányzását szeretné megvalósítani – úgy gondolom, ez sikerült.

Nem lesz egyszerű ez a küzdelem és nem is egy finomkodó meccsre készülünk, de azt hiszem, a könnyű győzelmek amúgy is mindig értéktelenebbek.

Ha visszatekintetünk több ezer évre, ki emlékszik a könnyen megnyert csatákra? Az emberek a heroikus, emberfeletti küzdelmeket tartják számon, mint például az egri vár 1552-es ostromát vagy a nándorfehérvári győzelmet, amelyet ma is nap mint nap jelez a déli harangszó. Lehetne tehát annál szebb, mint egy óriási küzdelemben nyerni? Ez keveseknek adatik meg, ezért mindenkit arra buzdítanék, vegyen részt benne.”