Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A migrációs krízis és a koronavírus-válság leple alatt lopakodik ismét az erőszakos föderalizmus.
„Mi a brüsszeli bürokraták válasza a válságra? Több unió, kevesebb nemzetállam. A képlet mindig ugyanaz, a logika azonos, a mögöttes filozófia változatlan.
A migrációs krízis és a koronavírus-válság leple alatt lopakodik ismét az erőszakos föderalizmus. Az európai egyesült államok pedig akkor is lesz, ha Európa már nem lesz.
Aki az elmúlt egy évben azt gondolta, hogy az uniós bürokratáknak, a nemzetközi baloldali hálózatnak és a bevándorláspárti politikusoknak jottányit is változott volna a véleményük Európa jövőjéről, a multikulturális társadalmak életképességéről és úgy általában a tömeges bevándorlás kezeléséről, annak nagyot kellett csalódnia. De lehet, hogy csak rá kellett ébrednie arra, hogy (ismét) naivan szemlélte Nyugat-Európa politikusainak egy-egy retorikai fordulatát, kissé szigorúbb mondatait. Kiderült ugyanis, hogy a terrortámadások után elvárt harcias beszédek mögött a gondolkodásmód és a szándék sem változott, és ne legyen kétsége senkinek sem arról, hogy nem is fog. Amíg ők uralják a kontinenst, nem fog.
Európa politikai és gazdasági vezetőinek nagy része továbbra sem adta fel a nagy közös unió álmát. Az európai egyesült államok eszméjét. Egy olyan világot, ahol az erőszakos egyenlőségre való törekvés keveredik a birodalmi logikával. Ahol a homogenitás az elvárás. Ahol érvényesül az »egyenlők az egyenlőbbek között« elve. Ahol az egyenlőbbek a ’68-as szélsőbalos gondolatokat rágják meg újra és újra, nemzedékről nemzedékre, majd álszent módon, progressziót színlelve, hátrafordulva, takarásban köpnek rá a hagyományaink sírjára. A család és a nemzetek nyughelyére.”