A nigériai származású Kemi Badenoch lett Margaret Thatcher utódja
A volt kereskedelmi miniszter politikai idolja volt Thatcher.
Mit tanult az EU a Brexitből? – adja magát a kérdés az átmeneti időszak lejártának közeledtével, és a válasz sem túl bonyolult: semmit.
„Volt négy évük az uniós intézmények vezetőinek következtetéseket levonniuk abból, hogy az Egyesült Királyság lakóinak többsége úgy döntött, jobb lesz az élet az unión kívül. A demokratikus népszavazáson véleményt mondó britek osztályrésze támadás és megvetés lett az unióban diktáló liberális elitek részéről. Ismét meghallgathattuk – ahogy azóta nem egyszer –, hogy a népakarat csak akkor kívánatos, ha „megfelelő”, minden egyéb, a liberálisok számára kínos esetben hirtelen felmerül, hogy hát mégse lehet a fontos döntéseket csak úgy az emberekre hagyni. Tudják is ők, mi a jó nekik! Akik nem a választókat gyalázták, azok sötét erők munkáját kezdték keresni: biztos az oroszok avatkoztak be, meg úgy általában a gonosz populisták csavarták el az emberek fejét. Mellékes, hogy George Soros vagyonokat költött a maradáspárti kampányra, sőt még abba is komoly összegeket ölt, hogy megpróbálja felülírni a népszavazás eredményét, és újabb referendumot követeljen.
Az év végéhez közeledve nem úgy látszik, hogy a Brüsszelben levont következtetések bármelyike is az lenne, hogy veszélyes túltolni a központosítást és lábbal tiporni a szuverenitást. Épp ellenkezőleg. Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy a britek nem szóltak időben.
Margaret Thatcher – akinek tanácsos volt odafigyelni a szavára – már 1988-ban, nagy hatású bruges-i beszédében óva intett az integráció további elmélyítésétől. Emlékeztetett: Európát nem a római szerződés teremtette, az európai eszme pedig nem valamely csoport vagy intézmény tulajdona. Az európai közösség minden tagjának sajátja, és minden tagjának hagyományait és törekvéseit tükröznie kell.”