Nézze, úgy a 70 év felé közeledve az ember már elgondolkozik azon, hogy meddig folytatja. Úgy gondolom, mindenki megértené, ha egy-két év múlva Lukasenko is így döntene. S erre már az interjúiban utalt is.
Többször tárgyalt, beszélgetett Alekszandr Lukasenkóval. Milyen embernek látta?
A találkozóink alapján azt látom a legfontosabbnak, hogy józan paraszti ésszel gondolkodik. Két lábbal áll a földön. A liberálisok röhögnek rajta, amikor a járvány idején megnézi, milyen lesz a termés. Mert ha nem lesz krumpli és káposzta, akkor nem lesz mit enni. Itt kezdődik a józan gondolkozás. Ugyanígy Lukasenko nagyon közvetlen. Úgy beszél, ahogy az emberek. Egyszerűen, világosan, őszintén. A szemébe néz az embernek.
Említette a járvány kezelését, amelyet sokan bíráltak, Lukasenko viszont a gazdaság működését tartotta szem előtt. Igaz, arról a kritikusai már kevesebbet beszélnek, hogy közben folyt a védekezés. Áprilisban például háromszor annyi tesztet végeztek el Belaruszban, mint Magyarországon…
Én Belaruszban most azt láttam, hogy ott is megérkezett a járvány második hulláma, a napi megbetegedések száma valamivel ezer fölötti. Ez a szám alacsonyabb, mint nálunk, de azért növekvő tendenciát mutat. Az emberek azonban nem pánikolnak. Nyugodtak. Bíznak a rendszerben, hiszen azt látják, hogy az állam kezeli a helyzetet. Járványkórházakban – amelyeket itt nem szüntettek meg -, vagy ha ott nincs hely, akkor a megnyitott, és átalakított szakszervezeti szanatóriumokban látják el. Az is megnyugtató, hogy a járvány miatt nem zártak be onkológiai osztályokat, sebészeteket.