Lukasenkó józan paraszti ésszel gondolkodik

S arról nem beszélgettek, hogy az elnök miként képzeli el a politikai rendszer átalakítását, dinamizálását? S egyáltalán, meddig tervez a hatalomban maradni?

Most ott tartanak, hogy megkérdezik a közvéleményt. Ezután szintetizálják, törvénybe foglalják a dolgokat, és a végén társadalmi vita és szavazás lesz az alkotmányról. A változások egy része arra vonatkozik, hogy az államnak milyen funkciói lesznek. De például most jöttek rá arra, hogy a magántulajdon tömeges megjelenésével felmerül a szakszervezetek szerepe is. Ezt a kérdést is rendezni kell, hiszen a vegyes gazdaságban védeni kell a dolgozók érdekeit. De vannak egyéb kérdések is, így a pártrendszer problémája, hiszen van is több pártrendszer, meg nincs is. Vannak pártok, de a képviselők egyéni jelöltként jutnak a parlamentbe.

S feltehetően változik az elnök hatásköre is…

Minden bizonnyal, hiszen ma már nem szükséges olyan erős elnöki kontroll. Felnőttek nemzedékek, és az állam működik. Mutatja ezt például a koronavírus járvány kezelése is.

Az alkotmány reformja után elképzelhetőnek tartja, hogy Lukasenko nem nyomásra, de önként azért távozik?

Nézze, úgy a 70 év felé közeledve az ember már elgondolkozik azon, hogy meddig folytatja. Úgy gondolom, mindenki megértené, ha egy-két év múlva Lukasenko is így döntene. S erre már az interjúiban utalt is.

Többször tárgyalt, beszélgetett Alekszandr Lukasenkóval. Milyen embernek látta?

A találkozóink alapján azt látom a legfontosabbnak, hogy józan paraszti ésszel gondolkodik. Két lábbal áll a földön. A liberálisok röhögnek rajta, amikor a járvány idején megnézi, milyen lesz a termés. Mert ha nem lesz krumpli és káposzta, akkor nem lesz mit enni. Itt kezdődik a józan gondolkozás. Ugyanígy Lukasenko nagyon közvetlen.  Úgy beszél, ahogy az emberek. Egyszerűen, világosan, őszintén. A szemébe néz az embernek.

Említette a járvány kezelését, amelyet sokan bíráltak, Lukasenko viszont a gazdaság működését tartotta szem előtt. Igaz, arról a kritikusai már kevesebbet beszélnek, hogy közben folyt a védekezés. Áprilisban például háromszor annyi tesztet végeztek el Belaruszban, mint Magyarországon…

Én Belaruszban most azt láttam, hogy ott is megérkezett a járvány második hulláma, a napi megbetegedések száma valamivel ezer fölötti. Ez a szám alacsonyabb, mint nálunk, de azért növekvő tendenciát mutat. Az emberek azonban nem pánikolnak. Nyugodtak. Bíznak a rendszerben, hiszen azt látják, hogy az állam kezeli a helyzetet. Járványkórházakban – amelyeket itt nem szüntettek meg -, vagy ha ott nincs hely, akkor a megnyitott, és átalakított szakszervezeti szanatóriumokban látják el. Az is megnyugtató, hogy a járvány miatt nem zártak be onkológiai osztályokat, sebészeteket.