Ki érdemes Heisler pardonjára?

„Meg kell hagyni Heisler András jól nyomja a kincstári dumát. Szinte szó szerint ugyan azt mondja minden nyilatkozatában, fogalmazhatnék úgy is: ha egy interjút olvastál Heislerrel, mindegyiket olvastad. A 24.hu-n megjelent kibeszélőjében is elhangzott a már unalomig ismételt szöveg: »Még a barátaink is gyakran elfelejtik, hogy a Mazsihisz egy felekezet, és nem ellenzéki párt. Nem pártos lövészárokharcban kell jeleskednünk, hanem értékeink képviseletében.«

Hogy miért gondolják még a Mazsihisz barátai is, hogy a Síp utcai szövetség ellenzéki párt, cseppet sem meglepő. Heisler András ugyanis épp Demeter Szilárd vállalhatatlan cikke után adott interjút, melyből tisztán kirajzolódik, hogy a Mazsihisz barátainak mégsem ment el a maradék józan esze. Mint ismeretes Demeter visszavonta otromba és bántó publicisztikáját, elnézést kért és még Facebook oldalát is törölte, biztos ami sicher, nehogy ismét ne tudjon uralkodni magán, ha Sorosozni támadna kedve. Arról, hogy Demeter írása túlmegy minden határon, jómagam is írtam.

Ám hiába igyekezett a PIM igazgatója mea culpázni, Heisler részéről az ügy ezzel még nincs lezárva: »Mindenesetre a holokausztot relativizáló véleménycikk visszavonásával szerintem nincs lezárva az ügy, a hivatalos állásfoglalások árulkodóak lesznek.«

Mindez pusztán azért érdekes, mert a korábban ellenzéki oldalról érkező szerencsétlen megszólalások (a pártatlanság jegyében használom ugyan azt a kifejezést, amit fentebb) esetén Heisler olyan sebesen nyújtotta békejobbját, hogy még az ocsmányságot mondó illető is elgondolkozhatott azon, milyen könnyen meg lehet úszni egy jó kis antiszemitizmust. Heisler pardonjait egyébként is hanyag eleganciával osztja, mintha a komplett zsidó közösség nevében csak ő tudna megbocsátani.

Mint például amikor László Imre 11. kerületi polgármester, DK-s politikus Adolf Hitlerről mondta, hogy »megérdemelten választották az év emberének, az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá látványosan a világgazdasági válság után.« László bocsánatkérése természetesen megérkezett és amúgy teljesen legitim is volt (már csak azért is mert László maga is holokauszt-túlélők leszármazottja). Nem egészen három nappal később menetrendszerűen jött a heisleri pardon: »A Mazsihisz László Imre bocsánatkérését elfogadja.«

Szintén az önkormányzati választások idejére datálható Karácsony Gergely, akkor főpolgármester-jelölt Gyöngyösi »zsidólistázós« Márton megvédése is. Mint bizonyára mindenki emlékszik, Karácsony egy HírTV-nek adott interjúban mondta Gyöngyösi zsidókat listázni akaró felhívására, hogy »nem gondolom hogy ez önmagában nácizmus.« Karácsony persze gyorsan belátta hibáját, de akár mennyire sietett is, nem tudott olyan gyors lenni a bocsánatkéréssel, mint Heisler a megbocsátással: »bocsánatkérésedet köszönettel vettük, magunk részéről az ügyet lezártuk« – írta a Mazsihisz ura fejléces papíron.

Heisler András megbocsátó hangulatban volt a Magyar Narancs esetében is, amikor a lap 2015-ben Orbán Viktor miniszterelnököt Hitler-bajusszal a címlapon ábrázolta. Ez sem verte ki a biztosítékot Heisleréknél. Úgy értem pusztán felekezeti szempontból. Bíró László ügyében is meglehetősen gáláns volt a soha nem pártpolitizáló Heisler. Ahogy az jól beleéghetett a hazai közéletet figyelők merevlemezébe, Heisler későn és semmitmondóan reagálta le, hogy a Jobbikos Bíró személyében egy véresszájú antiszemita ülne az Országgyűlés sokan látott padjaiba. Nagy nehezen sikerült csak Heislertől egy séma-nyilatkozatot kicsikarni, melyben a Heisler annyit bírt szólni mindösszesen: »A Mazsihisz minden, bármely etnikai, vallási csoport, szexuális kisebbség elleni uszítást egyaránt elítél teljesen függetlenül attól, melyik politikai csoportosuláshoz tartozik az, aki ilyeneket mond. Ha Bíró László ilyen kijelentéseket tett, akkor természetesen az ő kijelentéseit is.«”