Hasonló a hasonlót szereti

„Ami a ferencvárosi emlékművet illeti, elgondolkodtató, hogy miképpen jut eszébe Baranyinak ilyen ötlet. Gondolom, a kerületében minden a legnagyobb rendben van, a dolgok kiválóan haladnak, és már csak ez az egy dolog hiányzott a lakosságnak. A másik magyarázat kissé formabontó. Szerintem ugyanis – ellentétben az agykutatók hadainak véleményével – a hülyeség igenis ragályos, csak nem a nyálkahártyákon keresztül fertőz, mint a Covid, hanem a szemen és a fülön keresztül. A tetejébe, amíg a vírus csak maximum a fölöttünk repdeső gépek sebességével terjed a világon, ez fénysebességgel, és történeti tapasztalat, hogy nincs ellene vakcina. Ami a közös bennük, hogy akinek gyenge az immunrendszere, vagy krónikus betegségben szenved – például libsi –, azt egyből legyűri.

...

Alapvetően tehát a szobordöntögetésnek állítanak szobrot, ami – lássuk be – érdekes, formabontó elképzelés. Úgy lenne az igazi, ha aztán egyből le is döntenék, és az ehhez szükséges kötél a kompozíció szerves részét képezné. Úgy képzelem el, hogy a szobrot lelepleznék – a gesztus egyúttal Baranyi leleplezését is szimbolizálná –, majd ugyanazzal a lendülettel le is döntenék. Ezután a modern művészi performanszokra kiéhezett ferencvárosi populáció letérdelne egymás elé és arcukon a jól végzett munka boldog mosolyával felemelnék az öklüket. Esetleg az SZFE-hallgatók stílszerűen tánccal és énekkel kísérnék az eseményt, hűen annak szellemi színvonalához. Itt majd vigyázni kell, mert sajnos a Ferencvárosban a helyi retrográd népszokások szerint, ha valaki felemeli az öklét, azt félreértik és leütik. Persze ha tömegverekedés tör ki, az egyáltalán nem áll távol a mozgalom szellemiségétől.”