Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Ezek az emberek valóban azt hiszik, mi több, meggyőződésük, hogy azt tesznek, amit csak akarnak. Interjú.
„Vigyázz, mert állítólag hősünk is elfutott…
Jó, fussunk végig, mint Szájer fél Brüsszelen… Na, de komolyra fordítva a szót: ha valaki leragadna annál, hogy – a hírekből kiolvashatóan – itt valami meleg parti lehetett, és ezt próbálná felhozni vétekként, én azt azonnal visszautasítanám. Ez tudniillik egy tisztességesen gondolkodó ember számára nem vétek, egy-egy ember szexuális orientációja – az ő akarata vagy döntése ellenére – nem válhat közüggyé, egyszerűen azért, mert érdektelen, s önmagában semmi relevanciája nincs. Én persze a társadalom tisztességes feléről beszélek. Ellenben a meleg párkapcsolat súlyos vétek és bűn – történetesen épp az érintett Szájer politikai pályáját és karrierjét egyengető hatalom szemében.
A Fideszre utalsz…
Igen, a Fideszre, amely folyamatosan buzizik, s most engedtessék meg nekem, hogy szándékosan ugyanazon a nyelven szóljak egy pillanatra, ahogy ezt ők szokták. Szóval, hipokrita módon. vétek és bűn azok szemében, akik épp az újrafarigcsált Alaptörvényben is azt tartják fontosnak hangsúlyozni, hogy a férfi férfi, a nő meg nő, meg azt, hogy az apa férfi, az anya nő. De ismétlem: a szexuális orientáció – nem keverendő a pedofiliával, amit ők előszeretettel megtesznek, kivéve persze, ha épp egy egyházi méltóságról van szó – nem vétek, privát ügy, mindenkinek az elemi szabadságjogaihoz tartozik. Ugyanígy nem nevezném véteknek azt, ha történetesen kokainozott a képviselő. Sokan mások megtehetik ezt az ő soraikban, terjed az ilyes szóbeszéd Deutsch-tól Habonyon át. a luxusjachton himbálózó Borkai-féle társaságig. De én ezt sem tartom oly nagy bűnnek.
Hanem?
Megpróbálom megmagyarázni. Az én szememben az az árulkodó bűn Szájer esetében, hogy nem tartotta be a brüsszeli karantén-szabályokat; ezért is volt a rendőrségi eljárás. Mi is itt a probléma? Az, ami minden diktatúrának és a diktatúrák embereinek az igazi, a legvalóságosabb természetrajzát illeti: a gőg, a hübrisz, az elbizakodottság. Az tudniillik, hogy ezek az emberek valóban azt hiszik, mi több, meggyőződésük, hogy azt tesznek, amit csak akarnak. Ők felette állnak mindenen: törvényeken, szabályokon, elvárásokon, jó ízlésen, rájuk egészen más előírások vonatkoznak, mint a közönséges halandókra. A szexparti a brüsszeli rendőrséget sem érdekelte volna, kit érdekel, váljék egészségükre ezekben a karanténos, nehéz időkben, miért is törődött volna ezzel a rendőrség? És most újra aláhúzom: egy normális világban senkit sem érdekel a másik szexuális orientációja, szexuális szokásai, csak azokat, akik alattomos és ocsmány hazugságkampányt kívánnak erre hangszerelni. De még a kábítószer sem kelti fel a hatóság figyelmét, ha az illető nem nagybani drogdíler. Ám ez a szabályszegés annál inkább, s ezzel a gőgtől és a maga fontosságától duzzadó magyar képviselő – hozzáidomulva az itthoni familiáris langymeleghez és kivételezett pozíciójához – ostoba módon nem számolt.”