„Az elmúlt pár hónap politikai botrányai és sorozatos jogtiprása után már nem készültem meglepetésekre, azt hittem, már láttam mindent, amit 2020 felém tudott köpni. Szeptember óta kitartóan harcolok a kétpercenként érkező menekülési kényszerrel, és továbbra is itthon tervezem a jövőmet, holott sose éreztem ennyire sokáig ennyire feleslegesnek magam a saját hazámban. Novák Katalin családokért felelős miniszter vasárnap megjelent videóüzenete pedig csak még inkább felerősítette bennem ezt az érzést. Hogy én nőként, vagyis inkább potenciális anyaként, örökké csak mostohagyermeke leszek ennek az országnak. Egy előre kijelölt úton kell szolgálnom, amiért nem kapok majd se hálát, se fizetséget, és még elégedettnek is kell lennem a másodlagosságommal.
Eddig is tudtam, hogy sok magas pozícióban lévő, nagy hatalmú ember lát így minket, nőket. Nem foglalkoznak nőügyekkel, de szívesen elmondják nekünk, mi az önmegvalósítás legfelsőbb foka. Úgy látszik, ha 2-essel kezdődik a személyi számod, a hangod is automatikusan halkabb lesz. Legalábbis azok szemében, akik még nem jártak a cipőnkben. És amikor egy nő szájából hallom a szavaikat, az vág leginkább pofán.
Amikor azzal akarnak nekünk eladni egy letehetetlen, hatalmas felelősséggel járó szerepet (aminek a beteljesítését egyre jobban megnehezítik számunkra), hogy elénk raknak egy rendkívül kiváltságos helyzetben lévő nőt, aki elmondja nekünk, hogy mennyire nemes dolog az önfeláldozás. Mondjuk, ez nálam pont az ellenkező hatást éri el.”