Én szeretem a kutyákat
Arcsi, a weimari vizslánk a puszta létezésével bizonyítja és igazolja a rasszizmusunkat.
A fekete jogtudós szerint az állami intervencionizmus nagyobb akadályokat gördít a feketék beilleszkedése elé, mint a rasszizmus.
„Műveiben tiszta látleletet adott a jóléti állam szabadságot korlátozó és a fejlődést gátló rendszeréről, igazságtalanságáról, a fekete családokra és közösségekre nézve pusztító hatásáról, a minimálbér felzárkózást akadályozó mivoltáról.
Tetemre hívta a demokratákat, hogy szociális demagógiájuk csak újabb a fajelméletet előíró Jim Crow-törvények feltámasztása, mert programjaik megvalósítása zilálja szét az egyébként jól működő közösségeket, és szorítja perifériára a négereket. 1982-ben »Az állam a feketék ellen« c. művében tette és érvelte meg azt a kemény állítását, hogy az állami intervencionizmus nagyobb akadályokat gördít a feketék társadalmi beilleszkedése elé, mint a fanatikus rasszizmus, a fehér identitarizmust és a negatív diszkrimináció. A legrosszabb ötletként a minimálbért nevezte meg, mert az drasztikusan szűkíti az alacsonyan képzett – jobbára fekete – munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeit.
Williams professzor nem csak a szocialisták által imádott jóléti államot kritizálta, hanem lelkesen hirdetett antikapitalista téveszméiket és tévhiteiket is megcáfolta. »Dél-Afrika küzdelme a kapitalizmus ellen« c. kötetében az apartheid és a kapitalizmus összeegyeztethetetlenségét mutatja ki, hiszen a kiváltságokon, előjogokon és előre kiosztott pozíciókon alapuló intézményesített szegregáció, illetve a faji alapú jogkorlátozás összeférhetetlen a szabad piacgazdasággal.”