Bosszúállók

„Az uniós döntéshozók nem szeretik például a kritikát, különösen akkor nem, ha az a liberális demokráciát érinti. Először is, szerintük eleve csak liberális demokrácia elképzelhető. Ha szembesítik őket azzal, hogy kettős mércét alkalmaznak, és kipécézik maguknak például Magyarországot és Lengyelországot, akkor kikérik maguknak a feltételezést is, szabadkoznak, hogy hát persze a német és a francia demokrácia sincs rendben, azzal is foglalkozunk. Valójában persze nem gondolják így, és nem is foglalkoznak vele.

A nyugati liberálisok szemében a régiónk, benne a visegrádiak és általában a 2004 után csatlakozott országok másodrendű tagállamok. A rendszerváltások ugyan már harminc éve voltak, de hát mi az, ránk még oda kell figyelni, meginteni, megdorgálni, megbüntetni.

A már említett tekintélyválság egyik jele, hogy a brüsszeli, berlini és egyéb, magukat első osztályúaknak tartó gondolkodók számára nagyon bosszantó módon Közép-Európa és főleg a visegrádi négyek már nem akarnak másodosztályúak lenni. Az uniós átlagot meghaladó mértékben növekvő gazdaságokról beszélünk, amelyek magabiztosan állnak ki az európai politikában. Kiderült, hogy nem virágoztatja fel a régió országait, ha mindent lemásolnak a Nyugatról, ha mindent úgy tesznek, ahogy ők mondják – liberális demokráciástul, nyílt társadalmastul, Soros-alapítványostul. Nem lesz nemzeti büszkeség abból, hogy merjünk kicsik lenni. Mert hát miért is legyünk mi kicsik?”