Annyink lesz, amennyit ki tudunk vívni magunknak

Nagyon ütős, kemény dolgokat mond el benne az interjú alanya, aki már szakmájánál fogva felvázolja a történelmi távlatú elemzésre a legkritikusabb eseménysorokat és eszmei-ideológiai tévedéseket, átveréseket.

A fentihez: tökéletesen biztos vagyok, hogy óriási különbség van aközött, amikor egy fejlettebb civilizáció rohan le egy fejletlent, és aközött, amikor egy viszonylag alacsonyabb civilizációs fokon álló, harcias, agresszív népcsoport rohan le egy tőle magasabb szinten álló, fejlettebb népcsoportot. Az utóbbi esetre elképesztően sok példa van, bőséggel lehet válogatni akár a magyar történelemből is: a tatárok, a törökök, a cigányok bevándorlása, az oroszok és a moszkovita kommunisták mind alacsonyabb civilizációs fokon állva hajtottak a zsákmányra, a tőlük fejlettebb népcsoport LERABLÁSÁRA. Iszonyatos pusztítást vittek véghez, mert minden esetben igaz az, hogy egy fejlettebb fokon álló népcsoport békésebb, nyitottabb, barátságosabb, etikusabb, inkább a kereskedelemre koncentrál és nem a háborúra, ezért mindenképpen SÉRÜLÉKENY egy hozzá képest martalóchorda zaklatása és terrorja és agresszív, amorális pusztítása ellen. Minden ilyen támadási kísérlet bennünket is viszonylag védtelenül és felkészületlenül ért, és mindegyik iszonyatos traumát okozott, őrjítő mértékben lerontva, elpusztítva azt, amit addig felépítettünk, és a hódítók sikeresen magukkal rántottak minket az ő szellemi sötétségükbe, butaságukba, természetesen ez nem mindig volt egyformán érvényes, mert a tatárok elmentek, a törökök idején elterjedt a reformáció, amibe a törökök különösebben nem szóltak bele, de már a kommunisták intenzíven gyakorolták az agymosást. A világtörténelem számtalan más példával szolgál erre a verzióra, és az eredmény mindig siralmas, pontosabban sok esetben az történik, hogy a primitív hódító valahogyan igyekszik felkapaszkodni az elpusztított társadalom kultúrnívójára, átveszi annak szokásait, civilizációs eredményeit - és amikor ez bekövetkezik, akkor ő maga is hasonlóan sérülékennyé válik, mint az, amit elpusztított. Az élőlények között is meg lehet figyelni, hogy minél bonyolultabb, fejlettebb egy élő szervezet, annál sérülékenyebb, annál több feltételnek kell elégségesnek lennie ahhoz, hogy biztonságosan életben tudjon maradni. A vírusnak semmire sincs szüksége, de már egy nagytestű emlősállatnak nagyon sok kritériuma van, az emberi életről nem is beszélve, ami az állatoknál is sérülékenyebb. A civilizációs szintekkel hasonlóan van, mert egy nagyon alacsony szintű életvitelhez nem kell együttműködni másokkal, valahogyan elboldogul az ember, de nem lesz fejlődőképes és nem emelkedik ki sehonnan soha. Aki fejlődni akar, annak le kell tudnia mondani az önvédelme egy részéről, megbíznia másokban, együttműködnie velük. Minél inkább rááll erre a pályára egy közösség, annál biztosabban és gyorsabban fejlődik, de pont az önkéntes önkontroll miatt védtelenné válik az agresszív behatolókkal szemben, így sajnos igen könnyen lerabolható és kicsinálható. Ha azt látjuk, hogy a nyugat gyámoltalan és gyenge, és sokan képesek az érdekeiket lazán érvényesíteni a nyugatiakkal szemben, annak nem az az oka, hogy a nyugatiak hülyék, hanem igen jelentős mértékben az, hogy ők eljutottak egy olyan mentalitásra - és nagyon sok évszázados fejlődési múlt áll a hátuk mögött, ami ebben megerősítette őket - hogy a fejlődőképességük miatt pont védtelenek a primitivitás ellen. Természetesen jobb lenne, ha a fejlettebbeknek sikerülne a maguk szintjére felhúzni a primitívebbeket, de ez nem mindig sikerül, és különben is baromi nehéz, szóval igazából nem kényelmes és nem is mindenki vállalja. A gyarmatosítás tehát, ami nagyon sok szempontból korábban elmaradott területek fejlesztését jelentette, egyrészt kőkemény munkát, lassú felfejlesztést és az elmaradottság felszámolását jelentette, sok tekintetben más megítélés alá esik, mint a szimpla lerablás, amit azok csinálnak, akik pusztító sáskaként megszállnak tőlük fejlettebb embereket, közösségeket. Péld 28,3 A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret. Péld. 28,15-16 Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen. Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is,. de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy a gyarmatosítás nem volt súlyos kihasználás, gyötrés és rablás - de az mégis teljesen nyilvánvaló, hogy ennek következtében a világ nagyon sok része elindult egy olyan civilizációs úton, amin enélkül nem tudott volna elindulni. Például, amikor a BLM-mozgalom artikulálatlanul tombol, rabol gyújtogat, akkor abból hosszú távon milyen előnyei lesznek az USA-nak? Nyilvánvalóan semmilyenek. vagy amikor cigányok törnek-zúznak, rabolnak, ölnek, abból a magyar közösség semmit sem profitál. De meg lehet nézni volt gyarmati területeket, amik gyarmati korukban elképesztően virágzó, gazdag alakulatok voltak, pl Kuba, Haiti és így tovább - ahogy felszabadultak az elnyomás alól, azzal párhuzamosan végletesen elnyomorodtak, maguktól nincs erejük beindítani egy önálló fejlődést. Azt is érdemes átgondolni, hogy ugyanaz az ember milyen állapotban volna 5 év megterhelő egyetemi "elnyomás" eltűrése után, és ha 5 évet cigányok csicskájaként töltene. Mind a kettő súlyosan károsíthatja, az egyetemi túlterhelés is lehet iszonyatosan fárasztó, és hosszú távon tarthatatlan. De mégis, mire véget ér, az illető összességében sok tekintetben fejlettebbé válik, mint amilyen korábban volt. De ha ugyanaz az ember 5 évet cigányok csicskájaként töltene, akkor a végére teljesen leromlana, semmit sem fejlődne, sőt a végén a hosszútávú fejlődési képességeit, készségeit is elvesztené. Az 5 év egyetemi valószínűleg kevesebb poszttraumás stressz szindrómát okoz, mint 5 év cigány csicskaság. Ezt egyáltalán nem szabad kifelejteni, ha a gyarmatosítást próbáljuk megítélni. Nézzük meg pl a krími tatárokat, cigányokat és egyéb népcsoportokat, akik hosszú távon mások lerablására rendezkedtek be - hová fejlődtek a hosszú időn át elrabolt kincsekkel, emberi szolgákkal, javakkal, vagyonokkal? Hová tették, mit építettek fel belőle? Ha azt állítja valaki, hogy a nyugat az elmúlt 500 évben kizárólag a lopásból gazdagodott meg és fejlődött, akkor rajta, utánozza, próbálja ki - lopjon és fejlődjön közben! Csak úgy tud fejlődni, ha a lopott pénzen igénybe venne tőle fejlettebb emberek szolgáltatásait - na de azt a nyugatiak honnan akasztották le, ha ők senkik, és csak a lopáshoz értenek? Talán a bantukat fogadták fel, hogy őket civilizálja? Olyan niggerek voltak a tanítóik, mint pl a most körbeajnározott Sarah püspök? Nem tán fordítva van, és a gyapjas Sarah tanult a fehérektől civilizációt? Aki ezt összekeveri, az nem érted a világot, teljesen becsapott és megtévedt marad. Ennél is súlyosabb lehetőség az, hogy aki megveti a magas szinten álló kultúrát, nem tiszteli azokat, akik tőle többre jutottak, nem képes és nem hajlandó elismerni a tudásukat, munkájukat, műveltségüket, az taníthatatlan, fejleszthetetlen marad. Ez egy komoly veszély. A muszlim migránsok biztosan taníthatatlanok, megmaradnak a saját sötétségükben, a romákról nem is beszélve, és persze az afroamerikaiak nagy tömege is hasonlóképp.

"a nyugati országok döntő része gyarmatosító állam volt, míg mi soha nem voltunk azok." Ennek a felvetésnek a megértéséhez érdemes átgondolni az alábbit. Amíg a britek és az írek egymás szomszédságában laktak, gyakorlatilag tökugyanolyan földrajzi és éghajlati körülmények között, addig a történelmük elképesztően másképp alakult. A britek valóban végighajózták, felfedezték és gyarmatosították a világot, óriási kereskedelmet és ipari fejlődést hoztak létre, ami technikai-tudományos fejlődéssel is párosult, az egész világ történelmét olyan fokban befolyásolták, mint semmilyen más náció sem az emberi történelemben (a 20. század második felében például a popkultúrával) Addig az írek krumplit termeltek. Amit a britek hoztak be az Újvilágból. Aztán kirohadt a krumplijuk. Aztán fogták magukat, és áthajóztak abba az Újvilágba, amit a britek már "civilizáltak", már kiépítettek egy európai stílusú világot, komplett mezőgazdasággal, iparral, államszervezettel, csak bele kellett állni - és az írek ennek az újvilágnak lettek a legkeményebb bűnözői (New York bandái c. film). Egyébként is, a britektől terrorista cselekményekkel óhajtottak megszabadulni. A vallásosságukba belefértek a Magdolna-mosodák. Megdöbbentő és nagyon elgondolkodtató a két népcsoport viselkedése közti különbség, ami persze már az elmúlt 500 évnél korábban is létezett. Anépcsoportok viselkedése közti különbségek rendkívül ősi gyökerűek és csak nehezen változtathatók. Az írek és a britek történelme elképesztően másként alakult, mert más mentális struktúrára épült fel, és ismétlem - nagyjából teljesen azonos földrajzi-éghajlati viszonyok között éltek. Ha az a kérdés, hogy vajon mi melyik népcsoporthoz hasonlítunk jobban, hát egyértelmű, hogy az írekhez. Vagyis az, hogy mi nem gyarmatosítottunk, azt nem lehet szimplán azzal magyarázni, hogy milyen a földrajzi helyzetünk, milyen szörnyű csapásokat kellett elszenvednünk - mert kb 500 évvel korábban a magyar királyság is hasonló nagyhatalomnak számított Európában, mint Anglia, és az is csak egy hajszállal úszta meg azt, hogy teljesen tönkre ne menjen, és a spanyolok gyarmatává ne váljon. Ott is megvolt a kockázata a teljes lerohadásnak, de valamiért mégis másként alakult a sztori, és a mi múltunk is alakulhatott volna másként. Azt, hogy mégis miért így és miért úgy alakult a történelem, ahhoz nagyon alaposan el kell gondolkodni a néplelken. Mi akkor sem indultunk volna el felfedező utakra, ha a tenger mellett élünk - mert az írek sem indultak el. Más tengerparti népeknek is lett volna lehetőségük, de nem lettek gyarmataik. Ahhoz ugyanis, hogy valaki ilyen tengeri utakat bevállaljon, az szükséges, hogy képes legyen egy szűk hajótérben huzamosan EGYÜTTMŰKÖDNI MÁSOKKAL, elviselni egymást és a körülményeket, hajlandó legyen szembenézni a kihívásokkal és az ismeretlennel. Valljuk be, SOKKAL KÉNYELMESEBB OTTHON MARADNI. A gyarmatosítás során általában nem magasan fejlett civilizációkat rohantak le (az elvétve fordult csak elő), annál sokkal általánosabb volt az, hogy valami ősi körülmények között megrekedt, fejlődésképtelen helyeken indították be a fejlődést, ami persze nem biztos, hogy a Föld bolygó számára jól jött, és még az is lehet, hogy ezek az ősi közösségek eléggé elvoltak magukban, de azért voltak olyan alja nyomorultak is, mint a pápuák, akikkel a németek bírtak el, először katonailag rakták rendbe a területet, beszüntetve az emberevést, aztán misszionáriusokat küldtek oda. Ez összességében óriási nagy dolog volt a pápuák számára, igazán hálásak lehetnek a "gyarmati" státuszért, mert csak jót kaptak, és semmit sem vesztettek. És ezzel még sok más népcsoport is hasonlóan van. Ahogyan azt a Monty Python viccesen megfogalmazta: "És mit adtak nekünk a rómaiak?" https://www.youtube.com/watch?v=J2Bx19qJ_Vs

"Annyink lesz, amennyit ki tudunk vívni magunknak" Orbán szerint a magyar néplélek lényege: "kaparj kurta, neked is lesz". Hát, mindenki magából indul ki.