Alaptörvény-módosítás: az ellenzék rossz célpontra lőtt

„Lehet keseregni már megint. Ebben »mi szegény, magyarok« (copiright by Für Lajos, 1993) úgyis jók vagyunk. Lehet keseregni, hogy megint a fejünk, a nép feje fölött módosította a parlament az ország legfontosabb törvényét.

Nálunk nem az Alkotmány korlátozza a kormány politikáját, hanem az Alaptörvényt igazítják a kormány politikájához

Lehet gúnyolódni azon, hogy az Alaptörvény még kilenc évet sem ért meg 2012-es hatályba lépése óta, de már kilencedszer módosították a keddi napon.

De hát mi állandó ebben az országban? A politikai rendszerek? A politikai intézmények? Hány rendszerváltozás, államforma is volt ebben az országban csak 1918 óta? Na, ugye. Akkor miért az Alaptörvény kellene, hogy állandó legyen?

Egy dolog biztosan állandó, és ez a dolog másutt is állandó a politikában: a hatalmi érdek. Minden országban jelen van ez a fajta érdek, tehát nálunk is. Magyarországon

A FIDESZ NAGYON MEGTANULTA: A HATALMAT NEM SZÉGYELLNI, HANEM HASZNÁLNI KELL.

Ha a hatalom megtartását az Alaptörvény-módosítások segítik, akkor akár minden évben is nyugodtan lehet módosítani, a gyakori változtatásokba eddig úgysem bukott bele a Fidesz. Gúnyolódások ide, rosszalló kritikák oda.

És bizony eddig segítették az Alaptörvény-módosítások a Fidesznek a hatalom megtartását; vagy hatalomtechnikai szempontból (megágyazva a számukra kedvező választási rendszer megalkotásának) vagy ideológiai szempontból. (Már a korábbi változatokban előkerült az ország keresztény önazonosságára, alkotmányos identitására való hivatkozás.) Előbbi hideg, sokak számára nehezen átlátható technika – elvégre száraz paragrafusokról van szó –, az utóbbi viszont forró érzelmeket is előhívni képes játék.”