A pártos dologhoz: egyrészt van benne egy nyugati dolog, másrészt meg mindig kérdés, hogy az ilyen indulatokat ki tudja felszínre hozni, katalizálni. Most egy válság jön, amiben Magyarország láthatóan azt az utat választotta, hogy egy lefelé tartó bérversenyben kiárusítja a magyar dolgozókat. Iszonyatos támogatásokat ad a külföldi multiknak, és ezzel próbálja meg életben tartani a magyar gazdaságot. 2008 után is erősek voltak a társadalmi elégedetlenségek, amiket a szélsőjobboldal vitt el, és tolt be egy cigányellenességbe és egy nagyon rossz nacionalista logikába. Ezekből egyébként valamennyire következik az a politika, amit most Orbán Viktor folytat: egy olyan nemzetben való gondolkodás, ami alapvetően bezárja a gondolkozási kereteket. Ez egy olyan helyzet, ahol a baloldalnak is lenne keresnivalója.
Tudsz mondani ma Magyarországon a te definíciódnak is megfelelő baloldali politikust?
Az én baloldali definícióm elég széles. A főnökömet, Kiss Ambrust elég szánalmas lenne mondanom, de a témáiban Ungár Pétert (LMP-s országgyűlési képviselő, az Azonnali többségi tulajdonosa – a szerk.) is mindenképpen baloldali politikusnak tartom. A Párbeszédnél Karácsony Gergelynek vagy Tordai Bencének bizonyos dolgaiban vannak erős balos elemek, mondjuk én az alapjövedelmet nem gondolom annak. Az MSZP-ben is simán mondhatjuk Komjáthi Imrére, hogy balos politikus. Sok emberben van sok olyan dolog, ami tök frankó, és abszolút balosnak mondható, a DK-ban is vannak ilyenek. Azért nehéz erről beszélni, mert alapvetően az a politikai dinamika, hogy ha valaki balos, akkor az nagyon nehezen látszódik. Ez az a politikai dinamika, amiről a legelején beszéltem, ami a törésvonalak mentén képzi meg a híreket, és teszi láthatóvá az egyes embereket, híreket, véleményeket.
Jelenleg nincs olyan törésvonal, ami mentén a baloldaliság látható lenne. Ha az lenne a kérdés, hogy ki áll a dolgozók, meg ki áll a nagy cégek mellé, és ha ez politikai tétje és dilemmája lenne ennek az országnak, ami mentén törésvonal képződne, akkor nagyon egyszerűen kiderülne, hogy kik a baloldalibb politikusok, és kik kevésbé. Ameddig viszont nincsenek ezek a tétek kirakva, addig nagyon nehéz ezt megállapítani. A klímakatasztrófa egy ideig törésvonal volt, és mintha amellett látszódtak volna dolgok, de ha valaki meg akarja menteni a bolygót, viszont azt gondolja, hogy ezt a nagy cégek támogatásával lehet megcsinálni… Ez a része például nem rakódott ki soha a klímakérdésnek Magyarországon.
Alapvetően csak arról volt szó, hogy kimegyünk tündi-bündi táblákkal tünetni, mert a klímaváltozás rossz. Virtuális játékok vannak játszva a politika helyett, a politikai tétek most arról szólnak, hogy Orbán vagy nem Orbán, meg hogy ki az, aki elhívja George Clooney-t kávézni. Varga Juditról vagy Novák Katalinról például egyáltalán nem tudnám megmondani, hogy baloldali vagy jobboldali politikus-e, kivéve persze az identitáspolitikai dolgokból.”