„– Franciaországban totális liberális médiauralom van. Mi a helyzet a jobboldali médiával? El tudnak jutni az ön gondolatai, írásai – és az önhöz hasonló jobboldali értelmiségiek gondolatai – az emberekhez? Főleg a fiatalokra gondolok.
– Nem nagyon. A jobboldali médiát kiszorították és száműzték a nagy, »hivatalos« médiatársaságok. Azért néhányan próbálják tartani a frontot, ilyen jobboldali média például a Valeurs Actuelles. Nagyon népszerű Éric Zemmour újságíró is, aki ugyancsak mellőzi a politikai korrektség szóhasználatát. Azonban ők a kivételek.
Összességében aki nem áll be a sorba, és nem írja azt, amit a liberálisok elvárnak, azt megbélyegzik, befeketítik, megzsarolják a családtagjait és a munkáltatóját, végül eltüntetik a médiatérképről.
– 2010-ben Michel Houellebecq kíséretében meglátogatta Nicolas Sarkozy akkori elnököt egy zártkörű vacsorán. Houellebecq hazánkban is olvasott, ismert szerző. Nehéz ember hírében áll. Hogyhogy önt hívta el magával?
– Houellebecq akkor kapta meg a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Azért választott engem, mert értékelte az akkori munkámat. Úgy mutatott be Sarkozynek, mint a »holnap nagy vitázóját«. Én örülnék neki, ha nem kéne állandóan »vitáznom«, de a kor, amiben élünk, alig hagy más lehetőséget…
– Ön szerint mivel van a nagyobb gond: az iszlám jelenlétével, népességük gyors növekedésével, vagy a liberális, önfeladó társadalom mentalitásával?
– A legnagyobb probléma mi magunk vagyunk! Mindet elfogadunk és rábízzuk a sorsunkat egy tisztességtelen államra, tétlenül nézzük az igazságszolgáltatásunk megsemmisítését, a liberális médiájuk monopolhelyzetét, pont annyira, mint az iszlámot és a bevándorlást. A franciáknak mindent meg kellene tenniük, hogy rákényszerítsék az akaratukat erre a gyökértelen társaságra, amely az ő nevükben kormányoz.”