A jogállamisági mechanizmussal a közös jövőt kockáztatják

„Magyarország és Lengyelország politikai zsarolásnak tartja, hogy a balliberális politikai erők és az uniós intézmények jogállamisági feltételrendszerhez kötnék az uniós források kifizetését. A két ország elleni újabb támadás komolyabb, mint az eddigiek?

Igen, mert ez az új rendszer új jogköröket biztosítana az Európai Bizottságnak. A brüsszeli testület ezentúl arra hivatkozva függeszthetné fel a kifizetéseket, hogy egy adott tagállam nem tesz eleget az úgynevezett jogállamisági előírásoknak. A biztosokra egyfajta bírói szerepkört ruháznának, vagyis egyszerre gyakorolnák a végrehajtói és a bírói hatalmat. Ha ezt hagyjuk, akkor az uniós tagállamok szuverenitása nemcsak meggyengül, de talán el is vész. Innentől kezdve bármilyen tagállami törvénykezést az Európai Bizottsággal kellene jóváhagyatni. Nagyon nagy hatalom kerülne a kezébe. A másik nagy baj az, hogy az Európai Bizottság hivatalos programjává tett egy ideológiai projektet, hiszen a testület elnöke, Ursula von der Leyen kijelentette: nyomást fog gyakorolni minden tagállamra, hogy azok törvényileg kiterjesszék az LMBT-közösség jogait, engedélyezzék az azonos nemű párok házasságát és azt, hogy ezek a párok gyerekeket fogadhassanak örökbe.

Tehát maga az EU sérti meg a jogállamiság elveit az Európai Bizottságnak adott jogkörökkel?

Egyértelműen. Az Európai Bizottság – illetve a mögötte álló német uniós elnökség – által erőltetett új koncepció nem szerepel az európai uniós szerződésekben, amelyeket annak idején Lengyelország és Magyarország is aláírt.

Mikor vált ennyire meghatározóvá ez a fajta ideológia az Európai Unióban?

Nehéz pontosan megmondani, de Nagy-Britannia uniós távozása után az európai elit úgy gondolhatta, erősebb politikai összefonódást kell teremteni, ideológiai kívánalmaikat jogi eszközökkel kell végrehajtani, akkor is, ha ezekhez nincs meg a kellő támogatottságuk. A másik fontos momentum Angela Merkel kancellár azon döntése volt, hogy kitárta az EU kapuit a bevándorlók előtt. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a többi tagállam – különösen a visegrádi négyek – nem adja ehhez támogatását, előálltak azzal az ötlettel, hogy meg kell erősíteni a bizottságot a nagy szociális projektek kivitelezéséhez, többek között a bevándorlási politika megváltoztatásához. Ezt az ideológiát nem hivatalos hatalmi körök is az EU-ra kívánják erőltetni, említhetném például Soros Györgyöt.”