A gazdagokat jutalmazzák, a szegényebbeket büntetik

„Tegnap órákat töltöttem a bíróságon, odacitált a miniszterelnök veje, mert róla neveztem el a Tiborcz-adót, egy igazságos és szükséges lépést annak érdekében, hogy akik annyit kivettek már a közösből magánérdekből, ugyan tegyenek már vissza valamennyit a közérdek javára. Éjszaka aztán Tiborcz István apósa egy statáriális rendelettel megtiltja a Tiborcz-adó kivetését. És nem csak ezt. Mindenfajta egyeztetés, megfontolás és számítás nélkül újra az önkormányzatok zsebében turkál, súlyosan megsérti önrendelkezési jogukat, az utolsó lehetőségtől is megfosztja őket, hogy saját bevételeikkel maguk gazdálkodjanak.

Meglehetősen átlátszó persze, és igen butácska a fideszes mesterterv megint. Nyilván alig várják, hogy az önkormányzatok felemeljék a szavukat, hogy aztán minden propagandacsatornán harsoghassák: a gaz önkormányzatok adót akarnak emelni. Ezt tennék azok, akik Európa legmagasabb forgalmi adóját tartják életben, miközben százmilliárdos adókedvezményeket adnak a leggazdagabb multiknak. Azok, akik a fővárosra több tízmilliárdos Budapest-adót vetettek ki és még ivóvíz-adót is beszednek jövőre, ami miatt a Fővárosi Vízműveknek súlyos milliárdokat kell fizetnie az államnak pusztán azért, mert végzi a dolgát, ivóvizet juttat a budapesti háztartásokba. Azok, akik hatalmi érdekből nem engedik, hogy az ország hozzájusson az Európai Unió támogatásához, megtiltják Budapestnek, hogy visszatérítendő európai támogatást vegyen fel, miközben unokáinkat is eladósítják hatalmas hitelfelvétellel.

Persze az Orbán-kormány megint magából indul ki, azt hiszi, adópolitika csak olyan lehet, amilyet ők csinálnak tíz éve már: a gazdagokat jutalmazzák, a szegényebbeket büntetik. Éppen az ellenzéki önkormányzatok mutattak példát abból, hogy lehet máshogy, szolidárisan, okosan, értékelvűen. Ahogyan Szegeden tette Botka László, amikor a válság miatt bajba jutott kisvállalkozásokat segítette az építményadó elengedésével úgy, hogy többlet felelősséget várt el a gazdagabbaktól. Úgy is lehet, ahogy Szombathelyen csinálta Nemény András, aki egyesével tárgyalta le a nagy cégekkel, hogyan tudnának hozzájárulni az építményadóval a városi válságkezeléshez a bajba jutottak érdekében. Márky-Zay Péter Hódmezővásárhelyen is a válságkezeléshez kereste a forrásokat, és minden polgármester azért küzd, hogy biztosítsa a polgároknak járó közszolgáltatásokat a válság és a kormányzati sarcpolitika idején is.

De a miniszterelnök megint az önkormányzatokat fosztogatja, hogy ellehetetlenítse a cselekvőképességüket, azért. Most már nem csak a Fővárosi Önkormányzatot első helyen, de a kerületeket és minden magyar települést is sanyargat. Így az érzékeny és célzott helyi válságkezelés helyett csak a kormányzati koncepciótlanság marad.”