„A jugoszláviai háborúk után Szerbiában is a többségi közvélemény rendkívül nyitott és fogékony a homogén nemzetállami eszme elfogadásában. Valójában a háború a független és szuverén nemzetállamok létrejöttének jegyében tört ki. Ez a fogékonyság tetten érhető a magyarországi eszmei áramlatok bemutatásakor is, amelyeknek hatása sokszor nem annyira a kormánypolitikában, hanem a hétköznapi életben érzékelhető. A szerb sajtó az utóbbi időben sokkal nagyobb figyelemmel kíséri a magyar eseményeket, mint pár évvel ezelőtt, főleg az EU-n belüli viták miatt. A tézist, miszerint a liberalizmus és a multikulturalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt a nemzeti lét számára, az ellenzéki sajtó elmarasztalja, viszont a szerb nemzeti jobboldal követendőnek tartja.
A dicséret jobban aggaszt, mint a kritika, hiszen a térségünkben egyre inkább teret nyerő homogén nemzetállami paradigma mindenképpen hátrányos a nemzeti kisebbségek részére. A szerb kormány a napi politikában nem utasítja el a multikulturalizmus eszméjét, amelyet egyébként többoldali bírálat ér. A liberális sajtó szerint a kultúrák közötti bezárkózáshoz/elzárkózáshoz vezet a kollektív jogok jegyében születő kulturális »szuverenizmus«, s akadályozza a kisebbségek integrációját, hosszú távon pedig veszélyzónákat épít ki.