Vétó a jogállamra?

„Az EU a jogállamiság meglétének vagy hiányának megállapítását a tagállamok kollektív bölcsességére bízná: ha többségük úgy találja, hogy a közösen vállalt normákat valahol veszély fenyegeti, akkor megszavazhatja a pénzügyi szankciókat. A többségi döntés kiküszöböli az elfogultságot és az egyoldalú ítéleteket.

Az Európai Unióban hétévente kiéleződnek az elosztási konfliktusok az új hosszú távú költségvetés vitája során. Napirendre kerül a büdzsé mérete, amit a befizető tagállamok szigorúan az összesített nemzeti jövedelem 1 százalékának szintjén tartanak. Élesen elkülönülnek egymástól a nettó befizető és a nettó kedvezményezett tagországok, de egyéb – főleg ágazati és regionális – érdekcsoportok is ütköznek egymással.

A 2021–27 évekre szóló pénzügyi keret vitáinak végjátéka az idén tetőzik, erősen megkésve, hiszen az új költségvetésnek január 1-jén már működnie kellene. A fő ok két illetékes intézmény, az Európai Parlament és az Európai Bizottság 2019-es újjáválasztása, ezek csak a múlt év végére tudtak ténylegesen munkához látni. Ugyanakkor a Covid–19-járvány hatására az EU több költségvetési tabut ledöntött. A pénzek ágazatok közötti elosztása körül kemény konfliktusok szoktak kialakulni, most azonban rugalmasan hozzátoldottak a költségvetéshez egy hatalmas »helyreállítási csomagot« a gazdasági veszteségek orvoslására. Ezzel a merev főösszeget is megemelték mintegy 70 százalékkal, igaz, külön boríték formájában.

Új forrásként hozzájárultak külső hitel felvételéhez, ez is forradalmi változás az unió történetében.

A tagállamok már nemcsak vissza nem térítendő támogatást kapnak, hanem a belső elosztásba beépül a törlesztendő kölcsön.”