Az volt az igazi problémám, hogy egy teljesen agyament, neoliberális váltás következett be. Az első Gyurcsány-kormány valahol még a Medgyessy-kormány örököse volt. Medgyessy Péterre sok mindent lehet mondani, de ő volt a legbaloldalibb kormányfőink egyike. Amikor a puccs után követte őt Gyurcsány Ferenc, már akkor rezgett a léc, mert amikor részt vettem kormányüléseken, elég sűrűn voltak konfliktusos megjegyzéseim. Az egyikből volt egy nagy botrány is. Volt egy kabinet, ami támogatásokat ítélgetett oda különböző nagy, külföldi cégeknek. Az egyik alkalommal, amikor én helyettesítettem Kóka miniszter urat, közöltem, hogy a magam részéről egy fillért nem akarok adni ezeknek a multiknak támogatás gyanánt. Ezután nem váltottak le, de eltiltottak az ilyen ülések látogatásától. Aztán a második Gyurcsány-kormány már teljesen világos volt: az Őszödön meghirdetett logika egy erős neoliberális fordulat volt, amelyben nem kívántam részt venni. Ezt követően 2006. augusztus végén volt egy frakcióülés, ahol Gyurcsány előterjesztette azt a botrányos konvergenciaprogramot, amely miatt elvesztettük az önkormányzati választásokat is. Itt tombolva üvöltöttünk egymással, ízig-vérig tiltakoztam. Ezek a színfalak mögötti dolgok szépen karbantartják a lelkiismeretemet.”