A republikánusok nem fogják beengedni a női mosdóba az új demokrata transz képviselőt
Nancy Mace képviselő már be is nyújtott egy javaslatot, hogy kizárja a biológiai férfiakat a női mosdóból.
Ha a genderhülyeségek helyére a kommunizmust írjuk, nagyjából ugyanazt az eredményt kapjuk, mert egy tőről fakad minden őrület.
„»Az emberiség dolgozik és gyarapszik! – kiáltotta. Nincs többé vérengzés, de nincs is emberi nagyság. Nincs bűn és jóság sincs. A nőkből férfiak lettek, a férfiakból vénasszonyok. A világ gondosan dezinficiált akol. Mi nem harcolunk, nem szenvedünk, nem élünk, mi csak táplálkozunk, szaporodunk és elrothadunk. De hát mire való ez? Mi célja ennek? Hol van az az egy óra, az az egy perc, amely meg tudná velem értetni, hogy érdemes volt megszületnem?« – így fakad ki a 13 XX nevű fogoly a bírósági tárgyalásán, Herczeg Ferenc A jövő század novellája című, 1914-ben írt sci-fi disztópiájában, amelyben többek között csak egyenlő embereket ismernek, a nemek különbségével nem törődnek, a művészet létjogosultságát tagadják, a férfiakat pedig elnyomják.
Hogy egy Herczegénél sokkal sötétebb és veszélyesebb disztópia kezd kibontakozni a jelenünkben, annak már összetéveszthetetlen jelei vannak. A B kategóriás sci-fikre hajazó »egyenlőségi biztos«, Helena Dalli ugyanis az LMBTQ-jogok tiszteletét szabná feltételként a kohéziós források kifizetése mellett a pandémiás helyrehozási alapok folyósításához is. Ez annyira abszurd ötlet, hogy még székely viccet sem lehet kitalálni róla. A posztmodern identitásharc nagyasszonya nem is rejti véka alá, hogy ezt a kitételt alkalmasnak tartja azoknak a tagállamoknak a megregulázására, amelyek nem alkalmazkodnak az „uniós értékekhez”.
Így megy ez. Jól tudjuk, hogy minden politikai támadást meg kell alapozni valamely bizarr ideológiával. Ki kell jelölni egy kisebbséget, amelynek érdekében történik az egész, hivatkozni kell a szörnyű elnyomásukra, majd a nevükben harcolni az éppen aktuális ellenségek ellen. Ha a genderhülyeségek helyére a kommunizmust írjuk, nagyjából ugyanazt az eredményt kapjuk, mert egy tőről fakad minden őrület. És mivel nem találnak semmi számonkérnivalót, ezért előveszik az abszurd aduászt, amit kiválóan lehet használni a renitens, hagyománytisztelő államberendezések felforgatására, zsarolására és bizony: kiéheztetésére. Herczeg disztópiája békebeli, kedves kis eljövendő pokol ahhoz képest, ami most van készülőben.”