Orbán vs. Unió

„Napok óta attól hangos a sajtó, hogy Magyarország és Lengyelország az Európai Uniót csuklóztatja amikor az éppen kiszolgáltatott helyzetben van. Az Unió a jogállamiság feltételeihez kötné a támogatásait, a két ország erről hallani sem akar. Hogyan járunk jobban? Ha megregulázzák végre Mészáros Lőrincéket, és gazdaságélénkítés címén nem a holdudvar cégeibe pumpálnak százmilliárdokat? Ha cserébe a jogállamiság – mára meglehetősen képlékeny – fogalmát nyugatról vasalnák be rajtunk? Kinek szurkoljunk, hogy nekünk jobb legyen?

Ahogy én látom, teljesen mindegy. Nem mindegy a politikusoknak, nem mindegy a holdudvaruknak, nem mindegy a nyilvánosságot formáló médiumoknak, akik köröttük gyűlnek. Azoknak mindegy, akik a piacból élnek.

Miért tudja Orbán nyugodt szívvel csuklóztatni az Uniót?

Azért, mert a nyugati országok polgári öntudata meglehetősen eltér a magyarokétól. Bármelyik országban, ahol létezik a jogállamiság kultúrája, az állampolgár a saját jogai letéteményesének érzi magát. Abból pedig vannak neki alapvetőek és elidegeníthetetlenek: a munkához és a megélhetéshez fűződő joga például ilyen. Ha az állam – még ha egy világméretű pandémia miatt teljesen jogosan és elvárhatóan is – ezt rendelettel tiltja, egy másodpercig nem lehet kérdés, hogy akkor annak a költségét bizony állni is fogja. Ha nem tenné, a polgárai legalapvetőbb jogai sérülnének.

Ezzel szemben Magyarországon a polgárok részéről is alig merül fel ilyen elvárás.”