Nincs mire várni

„Az államtól hiába várjuk a védelmet – de ez nem jelenti azt, hogy ami szabad, az kötelező is. Most már az ismeretségi körömben betegszenek meg sorra emberek, és a halottak is nevet, arcot öltenek (többüktől csak egy ismerős választ el). Ezért úgy döntöttem, hogy holnaptól otthon maradok, és addig ehhez tartom magam, amíg nem megy jelentősen lejjebb a napi esetszám. Nekem sem jár áldozatok nélkül, de tudom, hogy így is privilégium, hogy megtehetem. Azt javaslom, hogy aki teheti, szintén maradjon otthon – ezzel védjük azokat is, akik nem tehetik meg. Én ebben a helyzetben ezt tartom felelős viselkedésnek azok részéről, akiknek valamilyen szinten van választásuk.”