„Most nem a megszokottan jellemtelen gazemberségükről akarok szólni, nem a bársonyos éj és a simogató Covid leple alatt átnyomott törvénymódosító javaslatok tömegéről, a lopás legálissá tételének, azaz a közpénzek magánzsebbe vándoroltatásaként törvénybe foglalásáról, nem a választási törvény minősített aljasságról tanúskodó módosításáról, az Alaptörvénynek nevezett tákolmány ócska, aljas és a fogalmi készlet hiányos vagy téves ismeretéből fakadó, s a minimális szakértelmet nélkülöző átbuherálásáról, hanem e pillanatban kizárólag az alábbiról:
Az I. cikkben olvasható: »Az anya nő, az apa férfi.«
A szövegalkotó itt a szép emlékezetű Muammar al-Kaddáfi A Zöld Könyv c. művének intellektuális magaslatait ostromolja, hogy szellemi értelemben ebbe az őselvbe remanálja önmagát. A rend kedvéért, s a fentiek belátására idéznék néhány passzust A Zöld Könyvből (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv, a Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája, Budapest, é.n.)
»Kétséget kizáróan a nő és a férfi is emberi lény… A nő éppen úgy eszik és iszik, mint a férfi…De miért van férfi és miért van nő? Valóban, az emberi társadalom nemcsak nőkből és nemcsak férfiakból áll, hanem nőkből és férfiakból egyaránt. Miért nem csak férfiak, vagy miért nem csak nők teremtődtek? … Egyik sem olyan, mint a másik… Természetes különbség van a férfi és a nő között.« (123.) »A nő nőnemű, a férfi hímnemű. A nőgyógyászok szerint a nő menstruál, vagyis lebetegedik minden hónapban, a férfiak viszont nem menstruálnak, mert hímek, és nem betegszenek le szokásszerűen havonta… Ha a nő nem menstruál, terhes… Azután a nő szoptatja gyermekét, mellyel viselős volt… A férfi viszont nem esik teherbe és nem szoptat.« (124-125.) »…a természeti törvényeknek megfelelően játszotta mindig a férfi az erős és a durva szerepet, nem azért, mert erre kényszerült, hanem azért, mert ilyennek lett teremtve. És ezért játszotta mindig a nő a finom és a szép szerepét, nem azért, mert ezt választotta, hanem mert erre lett teremtve. Ez a természeti törvény igazságos (132.)«, »A férfi és a nő természettől fogva különböző testi felépítésének eredményeképpen működnek különböző szerveik is. Ennek következtében különbség van a férfi és a nő között a hangulat, a lélek, az idegek és a testi alkat tekintetében. A nő gyengéd, a nő szép, a nő könnyen sír, a nő félénk. Általában véve a nő természetes alkatának megfelelően vékony, a férfi viszont robosztus.«(135.)
Tulajdonképpen ennyi elég is az Alaptörvény módosításának jogforrásául szolgáló Kaddáfi-műből, legfeljebb csak annyit tehetnénk hozzá, hogy A Zöld Könyv érvelése még ebben az állapotában is kifinomultabb, szubtilisabb, mint a mai magyar fundamentalisták dadogása.