Mikszáth esete Trumppal és Bidennel

„A választás a demokrácia ünnepe. Az Egyesült Államokban nem sikerült túl jól a legutóbbi ünnep, pedig olyan sokat költöttek rá, mit soha korábban. Egy civil szervezet becslése szerint a teljes kampánykiadások megközelíthették a 14 milliárd (!) dollárt, ami több, mint duplája az eddigi rekordnak, a négy évvel ezelőttinek.

2020-ban tehát többet költöttek a jelöltek, mint 2012-ben és 2016-ban együttvéve. Az elnökválasztás esetében még nagyobb lehetett a költségnövekedés aránya, hiszen idén az elnökjelöltek körülbelül 6,6 milliárd dollárt fordíthattak kampányukra a 2016-os 2,4 milliárddal szemben. Ennyibe került (eddig) az a választás, amelynek eredménye egy ideig még nem válhat hivatalossá, mert a vesztes jelölt bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, aminek finanszírozására a republikánusok újabb pénzügyi alapot képeznek. Lehet, hogy elcsúszott a becslésekben pár milliárd erre vagy arra, de az összeg nagysága és a választás eredménye eszünkbe juttatja az erdélyiek józanságát.

A választási utókeserűségek elkerülése

Ahogy Mikszáth írta: »Hiába, mégis legokosabbak az erdélyi emberek. Onnan támad minden jó ötlet.« S imígyen jegyezte fel egy erdélyi kerület két ellenjelöltjének okoskodását:

»- Mi az ördögnek költsünk mi, pajtás, nekem van egy eszmém.

- Mi az?

- Ne korteskedjünk.

- Hát aztán?

- Ne költsünk semmit. Mert lásd, te is hatezer forintot szántál a kerületre, én is. Azt bizonyosan elköltjük mind a ketten.

- Biz az elfogy.

- Elköltjük a pénzünket mind a ketten, de képviselő csak egyikünk lehet.

- Az már igaz.

- De nézzük, ha már most szabadjára hagyjuk a népet és nem költünk egy garast sem, mi lesz az eredmény? Akkor is éppen úgy meglesz képviselő egyikünk és megbukik a másik.

- No, az már igaz.

- Látod. Ugyanaz az eredmény tizenkétezer forint nélkül, ami tizenkétezer forinttal.

- Csodálatos, de teljesen igazad van.

- Ám okoskodjunk most már ezen a fonalon tovább. Ha mind a ketten költünk és én bukom el, akkor nekem nem lesz se pénzem, se mandátumom.

- Természetesen.

- És ha te találsz megbukni, akkor neked se lesz se pénzed, se mandátumod.

- Fájdalom, úgy van.

- Amelyikünk azonban meglesz, annak lesz mandátuma, de pénze nem.

- No, az világos.

- Ha azonban egy kontraktust csinálnánk magunk közt, hogy egy garast se költünk, hanem amelyik meglesz, odaadja a hatezer forintját annak, aki megbukott, akkor mi következnék be?

- Az, hogy az egyiknek okvetlenül lesz egy mandátuma, amelyik megér tizenkétezer forintot, a másiknak pedig lesz tizenkétezer forintja, amelyik megér egy mandátumot.«”

(Corvinák)