Kamuellenzék

Kedves kormány, hahó, kéne kormányozni! – üzeni a tőle megszokott vehemenciával közösségi oldalán a függetlenobjektív médiaszemélyiségek gyöngye, Kálmán Olga. Az egykori újságíró, műsorvezető, akit a baloldalon sokáig egyfajta szakmai etalonként emlegettek, mondván, elfogultságtól mentesen kérdez. Egyenesen.

Aztán kikötött a Gyurcsány-pártnál, sőt még a főpolgármester-jelölt-jelöltséget, a tavalyi előválasztás meghekkelését is bevállalta érte, majd jött is a biztos megélhetést jelentő stallum: tanácsadói pozi egymillióért a Karácsony-féle városházán.

Ebből a székből osztja most már az észt járványügyben Kálmán Olga, ha úgy tetszik, a mi pénzünkből. A DK elnökségi tagjaként. Virtigli gyurcsányistaként.

Kifakadásai ettől függetlenül kvázi belesimulnak az egyre egységesebb ellenzéki csordavokálba. Az új közös kórusmű címe pedig: a kormány nem kormányoz. Kunhalmi Ágnes szerint a miniszterelnök ölbe tett kézzel nézi, hogy minden összeomoljon. A főpolgármester egyenesen úgy fogalmaz, hogy már nincs is kormány. Vagy csak kamukormányzás van. Ezt harsogja utánuk Vadai Ágnes, Tordai Bence, Jakab Péter.

Ez lenne a legfrissebb balos kommunikációs innováció. Értjük: válság van, a koronavírus egész Európát, sőt a világot teszi próbára, immár második hullámban, rémisztő beszámolók érkeznek mindenhonnan a fertőzöttek és a halottak számáról, a gazdaság visszaeséséről. Mi ez, ha nem az a bizonyos „külső körülmény”, amelyet a tíz éve bukdácsoló hazai ellenzék annyira vár?

Szekértolóik már régóta hangoztatják, hogy bizony jó lenne egy kőkemény krízis, mert a kormányzás sajnos hatékony, olykor még azt is elismerik, eredményes, a balliberális térfélen pedig inkább kutyaütők gyülekeznek. Ha viszont az ország a kormányzati politikától függetlenül kerül nehéz helyzetbe, akkor lehet még a sansz.

Hát most itt van. Az immár Gyurcsánytól a Jobbikig terjedő konglomerátum pedig érzi ezt. Mivel azonban különösebb mondanivalójuk továbbra sincsen, leszámítva azt, hogy „több pénzt az embereknek”, vagy „nagyobb beleszólást Brüsszelnek a magyarok dolgaiba”, ezért

Mint a Deep Purple-nek a „Smoke on the water”, ezzel nem lehet leállni. Ezt csomagolták most be az inkompetencia emlegetésébe az inkompetensek klubjában.

Csakhogy van itt némi ellentmondás. Az új szöveg az, hogy a miniszterelnök a pánikgombot keresi, nem képes cselekedni, a pandémia tombol, a kormány mégis csak megkésett látszatintézkedéseket hoz. Legfeljebb.

Más kérdés persze, hogy a jelenlegi karanténszabályok, az egészségügyi béremelés és kapacitásnövelés, a folyamatosan érkező gazdasági segítségek mennyire számítanak „látszatnak”, ám ez a szólam az előzőhöz, s nem csak a valósághoz képest disszonáns. Az ugyebár

Most ugyanarra a Fideszre mondják, hogy nem csinál semmit, amelyről eddig azt mantrázták, hogy túl sok mindent csinál.

Bezzeg a moslékellenzék (copyright by Soproni Tamás)! Ők például befogott orral összefognak, és közösen indítanak egy judapestező képviselő-jelöltet a borsodi időközi választáson. Vagy lepatkányoznak, lehülyéznek pármillió szavazót, egy álmentős félbolond nőt idézve lövik az egészségügyet, egyik nap járványügyi lazítást, másnap szigorítást követelnek, statisztikát hamisítanak, polgármesterként pedig csalókat bíznak meg pénzügyi átvilágítással, járvány idején arculatot terveznek, no meg adót emelnek és felesleges bicikliútakat festenek fel.

Gyurcsány mindehhez még hozzá teszi: ők jobban kormányoznának. Ez lenne tehát a cselekvés politikája, szemben a kormányzati semmittevéssel, az akcióképesség a bénultsággal szemben. Hadházy hírhedt parlamenti tábláját idéznénk, de azért azt mégsem. Mindenesetre a kormányt tétlenséggel és bátortalansággal vádolni több mint nonszensz. Kamu.

Úgyhogy kedves ellenzék, hahó, észhez kéne térni!