Jogállamiság-tabu – lábjegyzetek Király Miklós kritikájához

„A hét elején Király Miklós, az ELTE jogi karának korábbi dékánja, jogászprofesszor kemény kritikával illette a magyar kormányt a jogállamisági vitában. Király szerint a magyar kormány ellenkezése az Európai Unió költségvetési tervezetének elfogadása tekintetében politikai és gazdasági szempontból is romboló hatású. Ráadásul jogilag sem védhető, hiszen az uniós támogatások összekötése a jogállamiság feltételrendszerének betartatásával összhangban áll az ún. koppenhágai kritériumokkal és az Európai Unió alapszerződéseiben foglalt értékekkel is, amelyek között a jogállamiság ugyancsak felsorolásra került.

Anélkül, hogy bármelyik kormányzatnak az igazságszolgáltatás korrumpálásra irányuló bármilyen lépését igazolni kívánnánk, fontos leszögezni, hogy Király kritikája sok tekintetből egyoldalú és számos lényeges európajogi szempontot hagy figyelmen kívül.

Érdemes ezért tisztázni néhány fogalmat röviden: A szövetségi szintű német alkotmánybíróság 2009-es kulcsfontosságú Lisszabon-ítélete szerint az Európai Unió egy úgynevezett „Staatenverbund”. Ez azt jelenti, hogy ugyan az Unió tagállamai között jelentős integrációs folyamat megy végbe, ennek keretében szerződéses alapokon az államok bizonyos felségjogaikat is átruházták, az Európai Unió alaprendje fölött azonban a tagállamok bírnak rendelkezési joggal. Az Európai Unió jogalanyisága pusztán származtatott jellegű, a tagállamok továbbra is szuverén államok, a nemzetközi jog önálló alanyai, az unió alapszerződéseinek „urai”. 

Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert – ahogyan arra a német alkotmánybíróság is utalt – a tagállamoknak alapvető joguk, hogy az integrációs folyamatot bármikor felülvizsgálhassák. A magyar – és bármelyik – kormánynak azt a jogát, hogy ellenkezzen azzal szemben, vagy legalábbis fogalmi pontosítást kérjen azzal kapcsolatban, hogy egy alapvetően gazdasági közösségként létrejövő szervezetben a kifizetéseket plusz feltételekhez kötik, a legalapvetőbb joga. Ez magának a nemzetközi jognak is az alapja, amelynek alanyai elsősorban a szuverén államok.”