Érdemes ezért tisztázni néhány fogalmat röviden: A szövetségi szintű német alkotmánybíróság 2009-es kulcsfontosságú Lisszabon-ítélete szerint az Európai Unió egy úgynevezett „Staatenverbund”. Ez azt jelenti, hogy ugyan az Unió tagállamai között jelentős integrációs folyamat megy végbe, ennek keretében szerződéses alapokon az államok bizonyos felségjogaikat is átruházták, az Európai Unió alaprendje fölött azonban a tagállamok bírnak rendelkezési joggal. Az Európai Unió jogalanyisága pusztán származtatott jellegű, a tagállamok továbbra is szuverén államok, a nemzetközi jog önálló alanyai, az unió alapszerződéseinek „urai”.
Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert – ahogyan arra a német alkotmánybíróság is utalt – a tagállamoknak alapvető joguk, hogy az integrációs folyamatot bármikor felülvizsgálhassák. A magyar – és bármelyik – kormánynak azt a jogát, hogy ellenkezzen azzal szemben, vagy legalábbis fogalmi pontosítást kérjen azzal kapcsolatban, hogy egy alapvetően gazdasági közösségként létrejövő szervezetben a kifizetéseket plusz feltételekhez kötik, a legalapvetőbb joga. Ez magának a nemzetközi jognak is az alapja, amelynek alanyai elsősorban a szuverén államok.”