Jarosław és Krosno

„»Földtől eloldja az egeta hajnal s tiszta, lágy szaváraa bogarak, a gyerekekkipörögnek a napvilágra;a levegőben semmi pára,a csilló könnyűség lebeg!Az éjjel rászálltak a fákra,mint kis lepkék, a levelek.«

Igen. Vagy majdnem. Ugyanis már nem pörögnek ki. Legalábbis a gyerekek már nem. A gyerekeink olyasféle utakon járnak, amelyektől mi iszonyodtunk egykoron. S talán egyszer majd ők is iszonyodni fognak. Ha igen, akkor tudhatjuk, megmaradt a világ…Az pedig egészen biztos, hogy Európa addig van, ameddig vannak ilyen főterek. Európa az a lélek, amelyik megalkotta az ilyen főtereket. Európa ez a lélek. És persze a kereszténység.

Jarosławban járunk.

S ha az ember Jarosławban jár, hát mindenképpen eszébe kell jusson Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem, a város alapítója. S az a tény, hogy Jarosław egészen 1340-ig a halicsi fejedelemséghez tartozott. A magyar szellem egyik nagyszerű alkotása, a XIX. század végén Rudolf főherceg védnöksége alatt megjelent, 21 kötetes, AZ OSZTRÁK–MAGYAR MONARCHIA ÍRÁSBAN ÉS KÉPEKBEN című monumentális mű Galíciát bemutató kötetében olvashatjuk:»Kelet-Galíczia, vagyis a mint akkor nevezték, a czerveni vagy vörös föld, a két állam közt feküdt és sokáig bizonytalan volt, hogy a két nagy népcsoport melyikének jut, mert a 981-ki hódítás nem volt állandó. Mikor Lengyelország I. Chrobry Boleszló alatt hatalmas lendületnek indult, s a tótságot, Morvát, Luzsiczát, Meissent, Pomerániát meghódította, 1018-ban a czerveni földre került a sor, melyet Boleszló második rutén hadjáratában visszanyert Lengyelországnak. De mikor Boleszló halálával nagyszerű alkotása is összeomlott, s fia, II. Mieszkó ellen 1031-ben nagy szövetség alakult, ezt I. Jaroszláv rutén fejedelem arra használta, hogy a czerveni városokat elfoglalja.«

No, hát ez az I. Jaroszláv alapította Jaroslawot.

S hogy aztán mi lett?”