„A csapatban az egalitárius munkamegosztás fontos szempont volt. S bár Marci feminista, Edina hozzáteszi, hogy azért az irodában nem megy olyan jól a mosogatás, amit szóvá is tett, sőt, azzal fenyegetőzött, hogy bemegy a műsorba és megmondja, hogy nem megy jól a mosogatás az irodában, fiúk! Az egyik műsorról egy kritikában például az szerepelt, hogy a nők marginális pozícióban vannak a férfiakhoz képest, és legfeljebb mikrofonokat adogatnak, ez Marcira nagy hatást tett. Fontos, hogy figyeljenek a külső kritikára és belül is lehessen kritikusnak lenni.
Működésük három lábon áll jelenleg: egyharmad rész jön össze kistámogatókból (az oldalukon látható is, hogy 1500 támogató adott össze 10 000 USD-t), egyharmad pályázatból, egyharmad magánszemélyek, illetve cégek adományaiból, egyszeri nagyobb összegekből. A fragmentált támogatás biztonságot ad, mondja Schőn Edina. Egyelőre nem törekednek semmi értékesíthető termék előállítására (reklám vagy egyéb), ez visszahatna a műsorok függetlenségére.
Amikor Edinától azt kérdeztem, hogy mit kérne a jótündértől, végül is egyetlen dolgot tud megnevezni. Azt, hogy sokan azért nem jönnek el hozzájuk (munkatársnak vagy vendégnek), mert félnek, hogy hatással lesz a karrierjükre. A kérés tehát az, hogy a jótündér vegye el a félelmeket. S hogy egy fiatal munkatárs ne gondolkozzon azon, hogy stigma lesz rajta, ha a Partizánban dolgozik. És talán még, hogy a csatorna igazi konkurenciává váljon a televízióhoz képest. Több műsorvezető, nagyobb célközönség, diverzebb megszólalók. Ki a buborékból, nagyobb elérhetőség. És hogy ne úgynevezett ellenzéki csatorna legyen pusztán, teszi hozzá Gulyás.
Amikor megkérdezik, hogy hol dolgozom, azt válaszolom: Az ellenállásban. Rózsa Sándornál, mondja Edina. A nagy kihívás szerinte: Rózsa Sándornak lenni, tervezni, aktuálisnak maradni, kiszámítható működést létrehozni.”