Határozottan el tudom képzelni, hogy a demokraták kampánygépezete rendszerszintű csalást követett el.
„Nem tudható, és valószínűleg nem is fogjuk megtudni azt, hogy az amerikai elnökválasztás során a csalások tömegesek, netán rendszerszintűek voltak-e.
A tengerentúli demokraták körében él az a meggyőződés, hogy a többségi elvnél fontosabb a progresszív szemlélet érvényesülése – ha a demokráciáról van szó. Hiszik, hogy a nép »fejletlen« része nem dönt helyesen, amikor figyelmen kívül hagyja a liberális értékeket. (Van, hogy ezért butának vagy bunkónak nevezik őket.) Szerintük a demokrácia nem is létezik liberalizmus nélkül. Ezek alapján nem állítom ugyan, de határozottan el tudom képzelni, hogy az amerikai elnökválasztás során a demokraták kampánygépezete rendszerszintű csalást követett el.
Semmi kétségem afelől, hogy nincs bármilyen morális akadály azon hatalomra törő liberális csoportok és emberek előtt, akik olyan írásokon és elméleteken szocializálódtak, amelyek gátlástalanul állítják, hogy a demokrácia attól demokrácia csupán, hogy megfelel a liberális céloknak, nem pedig a többségi elv végett. Azaz úgy vélekednek, hogy demokrácia és a liberalizmus kéz a kézben jár. Így minden pironkodás nélkül (ráadásul a tevékenységük morálisan helyes voltában való hittel) csalhattak. Szerintük ugyanis az a kizárólagosan jó és »fejlett« társadalom, amelyet ők képviselnek. Ez a hit pedig oly erős, hogy minden, a csalással kapcsolatos morális aggályt is felülírhat.
Amikor Fareed Zakaria 1997-ben megírta a The Rise of Illiberal Democracy című tanulmányát a Foreign Affairsben, hosszú időre negatív tartalommal töltötte fel az „illiberális” kifejezést. A politikai gondolkodó szerint a kormányzás legitimitásának nem csupán a többségi elven alapuló választásokat kell tekinteni, hanem egy kormányt az alkotmányos liberalizmussal összefüggő mércével kell megítélni. Tehát – ahogy azt Zakaria leírja – a liberalizmus eszméje fontosabb egy olyan többségi véleménynél, amely nem elégíti ki a liberális igényeket. Ez az elmúlt húsz évben filozófiai dogmává vált a nyugati politikai gondolkodásban.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Újabb felvétel került elő: Nagy Ervin generációk „kihalásáról” beszél a kormányváltás kapcsán — tovább nő a botrány a Tisza körül.
Mutatjuk a keddi nap legolvasottabb híreit!
Itt az újabb bizonyíték: Nagy Ervin baloldali, akár munkáspárti tömörülés létrehozását vizionálja a Tisza kormányváltás utáni tervei között. Korábban arról is értekezett, hogy a Bajnai-korszak brutális megszorításokkal terhelt „nyugalmát” is szívesen viszont látná.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Magyar Péter kedvenc színész-politikusa visszahozná a 2009-es megszorításokat.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
