Az iszlám – ugyanúgy, mint minden más történelmi vallás – nem kompatibilis a liberális demokráciával. De míg a keresztény egyházak építőkövei voltak a nyugati-típusú demokratikus nemzetállamoknak, majd megtalálták hasznos szerepüket, addig az iszlám továbbra is rendszeridegen maradt. Ez igaz a »békés« és a »szélsőséges« iszlámra is, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi – a migrációt kihasználva – területet akar foglalni Európában. Ebben eszköze a terror. Így – bármennyire is ellentmond a politikailag korrekt közbeszédnek és a felvilágosodás eszméjének – a vallási toleranciát Európában nem lehet ugyanolyan formában az iszlámra alkalmazni, míg a szélsőséges, erőszakos csoportok ellen erősebb államhatalmi eszközökkel kell fellépni, ellenben néhány évtizeden belül polgárháborús állapotok fognak kialakulni.
Amíg Európa vezető politikusai nem értik meg azt, hogy az iszlám vallás miben más, mint a kereszténység, nem fogják fel, hogy a területfoglalás és az evangelizáció között különbség van, addig Európa a vesztébe rohan. Amíg nem ismerik fel a társadalmilag hasznos feladatokat ellátó keresztény egyházak és az iszlám hódítás közötti nyilvánvaló különbséget, addig (ismét) fennáll Európa leigázásának valós veszélye.