Az iszlámmal kapcsolatos vallási türelemről

Az iszlám – ugyanúgy, mint minden más történelmi vallás – nem kompatibilis a liberális demokráciával. De míg a keresztény egyházak építőkövei voltak a nyugati-típusú demokratikus nemzetállamoknak, majd megtalálták hasznos szerepüket, addig az iszlám továbbra is rendszeridegen maradt. Ez igaz a »békés« és a »szélsőséges« iszlámra is, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi – a migrációt kihasználva – területet akar foglalni Európában. Ebben eszköze a terror. Így – bármennyire is ellentmond a politikailag korrekt közbeszédnek és a felvilágosodás eszméjének – a vallási toleranciát Európában nem lehet ugyanolyan formában az iszlámra alkalmazni, míg a szélsőséges, erőszakos csoportok ellen erősebb államhatalmi eszközökkel kell fellépni, ellenben néhány évtizeden belül polgárháborús állapotok fognak kialakulni.

Amíg Európa vezető politikusai nem értik meg azt, hogy az iszlám vallás miben más, mint a kereszténység, nem fogják fel, hogy a területfoglalás és az evangelizáció között különbség van, addig Európa a vesztébe rohan. Amíg nem ismerik fel a társadalmilag hasznos feladatokat ellátó keresztény egyházak és az iszlám hódítás közötti nyilvánvaló különbséget, addig (ismét) fennáll Európa leigázásának valós veszélye.

Mert az utóbbi él a tolerancia adta lehetőséggel, míg az előbbi visszaél vele. Ennek köszönhetően, ha a terrort most félretesszük: a liberálisok akaratlanul is az iszlám szövetségeseivé váltak a kereszténység elleni harcban. Ezért tapasztaljuk rendre azokat a nonszensz eseteket, mikor egy-egy liberális (vagy baloldali progresszív) politikus mindent megtesz azért, hogy eltűnjenek a keresztény jelképek a közterületekről, hogy a karácsony »fenyőünnep« legyen, hogy letakarják a szobrokat, aminek köszönhetően a bevándorlók és leginkább a muzulmánok elégedetten dőlnek hátra."